Korábban jelentősen más volt a Duna élővilága, mint manapság. Hatalmas halak úszkáltak a folyóban, sok termetes harcsát fogtak ki a Dunakanyarban száz évvel ezelőtt, de az igazi nagy kaland a viza volt. Ez a hal a többi tokfélénél jóval nagyobbra növő és sokáig élő faj, hiszen életkilátása a száz évet is meghaladhatja. Európa legnagyobb édesvízi hala endemikus élőlény a Kaszpi- és Fekete-tengeri medencében, és kisebb állománya megtalálható az Adriai-tenger vízrendszerében.
Régebben, amíg a Dunán is hajnalonta útra keltek a halászok – Vácott két évtizede gyakorlatilag majdnem megszűnt a hálós halfogás -, időnként hatalmas vizák is bekerültek a kifogott zsákmány közé. Manapság ez már elképzelhetetlen, s nem csak azért, mert nincsenek halászok errefelé, hanem azért, mert viza sincs nagyon. Intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga- vagy fekete kaviár miatti túlhalászás, és az orvhorgászat eredményeként állománya jelentős mértékben lecsökkent. Az élettere is nagyon beszűkült, hiszen a folyószabályozások során épített vízlépcsőkön elakad, és nem tud a felsőbb szakaszokba jutni.
Magyarországon a korábban nagy jelentőségű vizafogás, mely egykor a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt, mára teljesen ellehetetlenedett – írja a wikipédia. Horgászata nagyobb mértékben csak a tengerparti országokban lehetséges, de az állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében, elviekben csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.
Az egyik legérdekesebb vizafogásról a Vasárnapi Újság számolt be 1856-ban. Abban az évben a nagymarosi halászok egy kétmázsás példányt fogtak, amit a váci piacra vittek, hogy eladják a halkereskedőknek. A hatalmas vizát kötélen vontatták le a Dunán, ám a jószág, miután kifizették, egy nagy farokcsapással elszabadult és elúszott. Egy hét múlva azonban a zebegényi halászok ismét kifogták, rajta a kötéllel. „És most pör foly a vácziak és zebegényiek között, hogy melyiké legyen ez a viza” – írja a Vasárnapi Újság .
A viza az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási, 100–500 kilós példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik. Egykor minden nagyobb folyónkból halászták; a Drávából, a Tiszából, a Marosból és a Körösökből is. A Tiszából 1920-ban Vásárosnaménynál, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak, később azonban már csak a Dunából, elvétve egy-egy példányt. A legutóbbi hármat is a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 2,7 méterest, 1972-ben Ercsinél egy 120 kilóst, majd ismét Paksnál, 1986-ban egy 3 méteres, 180 kilós példányt. (képünk illusztráció) ♦