Ha csak a szűkszavú közleményt nézzük, tulajdonképpen nem történt más, minthogy az egyik parancsnok ment, a másik jött. Kopcsik Károly dandártábornokot, a Váci Fegyház és Börtön irányítóját szeptember 1-től új beosztásba helyezték, akkortól ő az ország legnagyobb intézetének, a szegedi Csillagnak a főnöke, míg helyét Vácott dr. Füzesi Viktor ezredes vette át. A váltással azonban egy érdekes történet is folytatódik, hiszen az új váci parancsnok tudatosan építi karrierjét, bevallottan kisgyermek kora óta smasszernek készült.
A kezdet nem volt igazán izgalmas, hiszen a családban korábban voltak börtönőrök, akik nyilván időnként meséltek az akkor a jövőjét még csak keresgélő fiatalembernek a rácsok mögötti világról. Bátyja az állampusztai intézetben kapott beosztást, így Füzesi Viktor gyermekként többször is járt bent és mire eljött a pályaválasztás, szépen felrajzolt képe volt arról, mit is akar: a büntetésvégrehajtásban dolgozni. Ezért iratkozott be 1996-ban a rendőrtiszti főiskola büntetésvégrehajtási szakára, és szerzett diplomát. Ám még meg sem száradt rajta a tinta, máris beiratkozott a jogi egyetemre – úgy fogalmaz: „lendületben voltam” -, s az újabb akadályt cum laude eredménnyel vette.
Első munkahelye a kecskeméti börtön volt. Nevelőtisztként kezdte, majd vezető nevelő, alegységvezető, biztonsági osztályvezető, parancsnokhelyettes és végül a Bács-Kiskun Megyei Büntetésvégrehajtási Intézet parancsnoka lett.
Ennek éppen tíz éve. A ma negyvenhárom éves ezredesen látszik, hogy igazi profi, s ezt nem csak annak köszönheti, hogy sokat tanult a börtönök világáról és látott sok mindent a rácsok mögött, hanem annak is, hogy számára a munkánál többről van szó: hivatásról, már-már hobbiról.
Mielőtt Vácra került, volt még egy kanyar az életében. 2014-ben egy érdekes váltás jött, őt nevezték ki az állampusztai börtön parancsnokává: visszatért oda, ahol gyermekkori álmai elkezdődtek.
– Az állampusztai intézet egy különleges hely a büntetésvégrehajtáson belül, hiszen egy félig nyitott fogház, ahová a rövidebb időre – két-három évre – elítéltek kerülnek. Vannak olyan munkahelyek, ahol szabadon dolgozhatnak minimális felügyelet mellett, s általánosságban elmondható, hogy a fogva tartottak ezzel nem nagyon élnek vissza, nagyon ritka a szökés – mutatja be korábbi munkahelyét dr. Füzesi Viktor.
A törvény azt mondja, hogy a vezetői megbízatások öt évre szólnak, ez indokolt esetben újabb öt esztendővel megtoldható. A mostani kinevezéseket az indíthatta el, hogy a szegedi Csillag börtön parancsnoka nyugdíjba ment, helyére került Kopcsik Károly, míg a megüresedett váci parancsnoki posztra kerestek egy jó megoldást: az országos büntetésvégrehajtási vezetők dr. Füzesi Viktorban látták a lehetőséget.
A kívülállók számára az egyik börtön olyan, mint a másik. Aki belülről is ismeri a rácsok világát, tudja: a parancsnok személye jelentősen befolyásolja a benti életet. Bár a törvények pontosan és világosan körülírják, kinek milyen mozgástere van az adott helyzetben, a szabályokat emberek írják és emberek tartatják be.
– A parancsnoknak sok esetben van mérlegelési lehetősége, legyen az egy elítélt problémája, vagy a fegyőr kollégáimat érintő döntés. Minden börtön, így a váci is szervezeti és működési szabályzattal rendelkezik, de itt is teljesen igaz, hogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma stílus, a parancsnok mindig beleviszi a saját személyiségét is a döntéseibe. Ám ez nem baj, ha egyébként a szabályok nem sérülnek – mondja az új váci vezető.
Az ezredes szinte minden nap találkozik valamilyen okból több-kevesebb elítélttel. Azt mondja, nagyon magasan van az ingerküszöbe, hiszen pontosan tudja, hogy egy parancsnok egyik legfőbb erénye a türelem. Már pedig ebből egy börtönben nagyon sok kell, akár a fogvatartottakról, akár a fegyőrökről van szó.
– Akik a börtönben vannak, azokról a társadalom nevében a bíróságok kimondták, hogy el kell zárni őket. Sokszor hosszú évekre rács mögé kerülnek. Ebben a kényszerközösségben, ahol a nap huszonnégy órájában különböző emberek vannak összezárva, és minden egyes mozzanatában szabályozott rendszerben kell élniük, nem könnyű a rendet fenntartani. Erről sokat mesélhetnének azok a kollégáim, akik napi tizenkét órás szolgálatukat töltik a körletekben. Nyugodtan mondhatjuk: ők vannak az első vonalban. Nekik minden körülmények között meg kell őrizniük a nyugalmukat, bármi is történjen. Hozzáteszem: az elítéltek gyakran provokálják a fegyőröket – összegzi tapasztalatait dr. Füzesi Viktor.
A parancsnok szerint több szempontból is különleges hely egy börtön. Amikor fogvatartottakról beszélünk, Vácott ez nagyjából nyolcszáz embert jelent. Nyolcszáz különböző embert. Akikre ugyan egységes szabályok vonatkoznak és ezek betartását számukra kötelezően elő is írják, de mégis vannak helyzetek, amikor az egyéni szempontokat is figyelembe kell venni. Döntéseik szakértelmet és sok tapasztalatot igényelnek, a fogvatartottakkal való foglalkozás esetében pedig nagyon fontos az egységes gondolkodásmód, a következetesség és a differenciálás.
A rácsok mögött viszont működik a büntetések és a jutalmazások rendszere és ez egyfajta különbségtétel.
– Általánosan igaz a magyar büntetésvégrehajtásra, hogy minden elítélt esetében támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a reintegrációt segítik. Hogy csak egy példát említsek: ha valaki bevonul a börtönbe, akár már a következő napon beülhet az iskolapadba tanulni. És nem csak arra van lehetőség, hogy valaki befejezze mondjuk az általános iskolát, a legtöbb intézetben komoly szakmai képzések vannak. Az is egy fontos eleme a munkánknak, hogy jutalmazzuk a jó magatartást és így az elítéltnek lehetőséget adunk, hogy ahogy közeledik a szabadulás ideje, egyre enyhébb fogvatartási körülmények közé kerüljön, amibe beletartozik az is, hogy a vége felé már akár néhányszor szabadságra is eltávozzon – mondja a parancsnok.
Dr. Füzesi Viktor megtiszteltetésnek érzi, hogy a váci börtönt vezetheti. Azt mondja, különleges érzés az ország egyik legnagyobb múlttal és presztizzsel rendelkező intézetében dolgozni. „Vácott parancsnoknak lenni – ez meghatározó az életemben. Szeretnék azon az úton haladni, amit elődöm megkezdett és továbbra is nyitottak vagyunk a várossal való együttműködésre” – mondta befejezésül a parancsnok. ♦