Akik ismerik a Vác testvérvárosához, Donaueschingenhez nem is oly távol fekvő gyönyörű kisvárost, Konstanzt, azok tudják, hogy ott gyakorlatilag csak egy jelképes határ választja el egymástól Németországot és Svájcot. Mivel éveken át a sengeni határokon belül mozoghattak az emberek, mindenki úgy járt-kelt, ahogy akart. Egészen a vírus megérkezéséig, mert akkor lezárták az átjárást: felhúztak egy kerítést, jelezve, hogy most más világ van. Ám a szerelmes párok miatt nemrég egy komoly döntést kellett hozni, hogy megakadályozzák az ölelkezést, a puszilkodást.
Mivel eddig a kapcsolattartás nem okozott különösebb gondot, sokan úgy gondolták, hogy majd a vírusjárvány közben is meg lehet oldani a találkozásokat, hogy személyesen is láthassák egymást, megbeszélhessék a dolgokat. A kerítés egy szakasza valóságos találkahely lett, ahol az ismerősök, rokonok, barátok, szerelmes párok rendszeresen megjelentek, és a kerítésen átnyúlva kezet fogtak, ölelkeztek, csókolóztak.
Ezt azonban a járvány ellen küzdő hatóságok nem nézték jószemmel, ezért pár napja felépült egy második kerítés is, amely vagy két méterre eltávolítja egymástól a határ mindkét oldalán megjelenő embereket.
A szövetségi rendőrség átmeneti határellenőrzést vezetett be a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében. „A látogatások nem engedélyezettek” – mondta a hatóság. „Ez akkor is érvényes, ha mindkét partner különböző országokban él és dolgozik, és eddig rendszeresen meglátogatták egymást.”
Így egyelőre marad a távoli integetés és beszélgetés, vagy ha másképpen nem megy, a telefonálás. ♦