Szerte a világon a kutatók gőzerővel keresik a koronavírus elleni hatásos gyógyszereket, ennek során számos, már kifejlesztett és letesztelt hatóanyagot is vizsgálnak. Ennek ugyanis az a nagy előnye, hogy egy viszonylag rövid klinikai tesztelés után akár már élesben is be lehet majd vetni az új oltóanyagokat. Az elmúlt hetekben számos szerről mondták azt, hogy a laboratóriumokban reményt keltő eredmények születtek, egyebek között például a hazánkban kötelezően beadott BCG elleni védőoltással kapcsolatban hangzott el, hogy talán bizonyos fajta védettséget nyújt. Ám az egyik új „csodaszer” kétségtelenül az Ivermectin, amely egy érdekes gyógyszer.
Ha valaki állatot tart otthonában, már bizonyára találkozott ezzel a szerrel. Bármelyik váci állatgyógyászati patikában meg lehet venni, a madaraknál és az emlősöknél például belső férgességre, illetve külső élősködőkre – tolltetvekre, bolhákra – használják széles körben. Hogy az Ivermectin talán hatásos a koronavírus ellen, arra vannak már adatok, de még további vizsgálatokra van szükség.
Az Ivermectin forradalmi gyógyszer volt az 1980-as években, és a parazitaellenes szerek új csoportjának előfutára, amely mind a fonálférgek, mind az ízeltlábúak ellen hat. Kezdetben a Merck & Co. Inc. állatorvosi használatra forgalmazta; nagyrészt szarvasmarha, ló, sertés és kutya fonálférgek elleni védekezésére használták, és az ektoparazitikus betegség, a rák elleni védekezés standardjává vált. Az injektálható szarvasmarha-készítmény, az Ivomec lett a világ legjövedelmezőbb állatgyógyászati készítménye.
Két kutató, Rick Speare és David Durrheim a WHO részére készített összefoglalója szerint Merck felismerte az Ivermectin emberi felhasználásának lehetőségét, különösen a filariasis okozta fonalférgesség és leginkább az onchocerciasis – amit idehaza folyami vakságként ismerünk – kezelésében, ezek a betegségek Nyugat-Afrikában nagyon sok ember életét keserítették meg az 1980-as évek elején. A WHO-val, a nem kormányzati szervezetekkel és az érintett nemzeti kormányokkal együttműködésben a társaság adományozási programot indított az onchocerciasis elleni küzdelem érdekében. Az Ivermectin állatgyógyászati alkalmazásából származó nyereség támogatta ezt a programot.
A Merck Ivermectinre vonatkozó szabadalma 1996-ban lejárt, bár a különböző országokban különböző időszakokra meghosszabbították. Így más vállalatok Ivermectin készítményei is beszerezhető manapság a kereskedelemben. A gyógyszerek biológiai hozzáférhetősége a készítménytől és a gyártási folyamatoktól függ, ezért a Merck által gyártott Ivermectinnel kapott eredmények nem vonatkoznak az új termékekre. Fontos tehát, hogy klinikai vizsgálatokat végezzenek ezen értékes gyógyszer új összetételének elemzésére.
Az Ivermektint emberek esetében más körülmények között is kipróbálták már. Az egyik ilyen ismert eset, amikor egy orvoscsoport véletlenszerűen ellenőrzött kísérletet folytatott a rák kezelésére egy szenegáli közösségben. Megállapították, hogy az orális, tehát szájon át adagolt Ivermectin rosszabb hatású, mint a benzil-benzoát helyi alkalmazása. Egy közbenső elemzést követően a kísérletet abbahagyták a benzil-benzoát nyilvánvaló fölénye és a baktériumok szuperinfekciójának fokozódása miatt az Ivermectin kezelt csoportban. A 2000-ben közzétett beszámoló arra a következtetésre jutott, hogy az Ivermectint és a benzil-benzoátot összehasonlító vizsgálatokról nem állt rendelkezésre elegendő adat annak megállapításához, hogy valamelyikük hatékonyabb-e.
Most mégis valódi tudományos szenzációként robbant be a hír, hogy a Monash Biomedicine Discovery Institute (BDI), a Peter Doherty Institute of Infection and Immunity (Doherty Institute) és az University of Melbourne and Royal Melbourne Hospital közös vállalkozása által vezetett csoport kimutatta, hogy az Ivermectin 48 órán belül elpusztítja a koronavírust a sejttenyészetben.
Az Ivermectinről korábban kimutatták, hogy széles spektrumú vírusellenes aktivitással rendelkezik, gátolja a kórokozó vírust (SARS-CoV-2), s 48 óra elteltével képes a vírus RNS 500-szoros csökkentésére. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az Ivermectin ezért további vizsgálatokat igényel az emberekre gyakorolt lehetséges előnyök szempontjából.
A kutatások ebben az esetben rendkívül biztatók, de nyilván még további vizsgálatokra van szükség. Ha be is bizonyosodik, hogy az Ivermectin az emberi szervezetben hatásosan veszi fel a küzdelmet a koronavírus ellen, még mindig megválaszolásra vár az egyik legfontosabb kérdés, mégpedig az, hogy milyen, tolerálható mellékhatásai vannak ennek a vegyületnek. ♦