Százötven éve, 1870. április 30-án született a magyar operett egyik nagy alakja, Lehár Ferenc. Aligha van ebben az országban olyan ember, aki legalább a nevét ne ismerné, s nem sokkal kevesebben lehetnek azok sem, akik már ne tapsoltak volna valamelyik Lehár-operett végén a közönség soraiban. A feljegyzések szerint Vácott is több darabját láthatta a közönség, egyszer pedig valódi szenzáció történt a Kultúr-filmszínházban.
Csütörtökön Inotay Gergely alpolgármester és Tótváradi-Nagy Bence képviselő megkoszorúzta a Vácott nevét viselő utcában elhelyezett emléktáblát. „Világhírű zeneszerző, az operett műfaj kiváló művelője, nagyon sok magyar operett szerzője” – áll a márványlapon, amelyet a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete helyezett el 2003-ban.
Lehár Ferenc előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát.
Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát.
A nagyszerű művész kalandos életutat járt be, többször került a csőd szélére és voltak pillanatok, amikor a nácikkal is szembe kellett néznie. 1948 nyarán visszatért szeretett városába, Ischlbe, ahol súlyos egészségi állapota miatt vérátömlesztéssel próbáltak rajta segíteni, de az orvosok tudták, hogy gyomorrákja már csak rövid ideig engedi élni. 1948. október 14-én, a szó szoros értelmében a halál küszöbén megválasztották Bad Ischl díszpolgárává.
Október 27-én álmában érte a halál. Ravatala napokig állt az ischli templomban, ahol több ezren vettek végső búcsút tőle. Október 30-án ünnepélyes rekviemmel búcsúztatták. Az ischli temetőben helyezték örök nyugalomra, a családi kriptában. A temetésen a bányászzenekar a Volga-dalt adta elő: ez volt Lehár kívánsága.
Vácott is rajongtak érte a színházkedvelők
Életéről rengeteget írtak. A Váci Hírlap egyik 1930-as számában öles betűkkel hirdeti a cím: „Szenzációs meglepetés: Lehár Ferenc, a világhírű zeneszerző két napos váci tartózkodása alatt a Kultúr Mozgóban fogadja tisztelőinek és híveinek látogatását”.
„Szombaton, 11-én és vasárnap, 12 én nagy társadalmi és színházi esemény színhelye lesz a Kultúr-filmszínház, ahol Lehár Ferenc, a Vígözvegy, a Luxemburg grófja, az Éva, a Három feleség, a Hercegkisaszszony diadalmas operettek zeneszerzője, meg fog jelenni – természetesen, csak filmen – a nagy Lehár-filmrevűben. Az illusztris zeneszerző élete játszódik le a filmen, ahol megjelenik partnerével, Miss Universe-vel, a bécsi Liesl Goldarbeiterrel, aki az amerikai szépségkirálynő-versenyen első lett.
Nem marad mögötte a filmeseménynek a színpadi produkció sem, ugyanis a Lehár-filmhez egy ötletes színpadi szkeccsrészt írt az újonnan befutott Mihály István, akinek két nagysikerű darabját adják most állandóan. Az egyik Béla, aki 26 éves, a másik pedig Te nem ismered Verát? A színpadi rész alatt a nézőtéren Lehár békebeli hangulata árad, amikor a zenekarban felcsendülnek a Vígözvegy, Luxemburg grófja és Éva örökszép melódiái. A színpadi résznek sikerét nagyban fogja fokozni az a kitűnően összeállított színházi együttes, melynek tagjai Abonyi Nusi, Tamás Benő, Dalmady Erzsi s Aidák Ferenc, akik a színpadon fogják elővarázsolni a sikeres és diadalmas Lehár esték hangulatát, énekükkel és táncaikkal.
Hogy a váci Kultúr-filmszínháznak megint ilyen diadalmas szép színházi estében lesz része, a Fedák Sári estélye után, az köszönhető a Kultúr-filmszínház agilis igazgatójának, Várday Tódornénak, aki néhány hónappal ezelőtt beígért filmprogramot nemcsak megtartotta, hanem külön színházi eseményekkel is szolgált, hogy a kényesigényű váci közönséget kielégítse.
Várday Tódorné neve másodszor lett fogalom Vácon: először akkor, amikor világvárosi programmal mert Vácra jönni és lankadatlan, soha nem fáradó küzdelemmel igyekezett a közönséget a filmkultúra számára meghódítani. Másodszor akkor, mikor Magyarország legnagyobb színésznőjét, Fedák Sárit hozta le, aki az ötszázéves magyar dalt mutatta be a váci közönségnek.
A múlt csütörtökön egy kis incidens zavarta meg a Kultúr-filmszínház előadását, ugyanis a Buster Keaton vígjáték alatt oly hangos kacagás támadt a nézőtéren, hogy a mennyezet is kezdett megrepedezni…
Hál’ Istennek, ez is rendbejött. Várday Tódorné nem engedte, hogy ezért még egy parányi szünet is álljon be a színház működésében, most, mikor ilyen nagy színházi esemény előtt áll. Ha Amerikában élne és működne Várday Tódorné, ezért a kultúrmunkásságáért már biztosan a város seriffje lenne” – írta korabeli lapelődünk lelkes szerzője. ♦