A tavaszi Liget-takarítás elmaradt, mert a vírus miatt azt mondták, hogy maradjunk otthon, és ezt be is tartottuk. Persze a vírusveszély, még mindig tart, de már nem mondják, ezért sikerült a Ligetbe kicsábítani az iskolásokat, hogy a sok szorgos kéz a legszükségesebb munkákat elvégezze, ahhoz, hogy kapjon a város tüdeje még egy kis haladékot. Szerencsére, kevés kivétellel, minden iskola úgy döntött, hogy kimozdulnak a tanterem falai közül és a pénteki, vagy a szombati délelőttöt a szabad ég, a Liget fái alatt töltik.
A vírusveszély miatt körültekintőbben kellett megszerveznünk a programot, biztosítva a résztvevő csoportoknak a munkavégzés, a fertőtlenítés lehetőségét úgy, hogy ne érintkezzenek egymással, ne kerülhessenek egymással kontaktba, és így ne legyen lehetőség egymás megfertőzésére.
Emellett a diákok élvezték a munkát, és órák alatt sikerült a kitisztítaniuk Ligetet.
A legnagyobb munka az avar összegyűjtése volt, míg az a csapadék hatására meg nem rothad, és nem teszi lehetetlenné a közlekedést a tönkretett földutakon, ahol még világosban is nehéz a közlekedés.
Az elmúlt hetek viharai, az évekkel ezelőtt visszametszett japánakác fákról leszaggatták a karnyi vastag visszanőtt ágakat és veszélyeztetik a közlekedést. Hiába mondtuk, hogy a fák kettévágása után, nem lesznek olyan ellenállóak, és az új ágak le fognak szakadni. Ezeket az ágakat a mezőgazdasági iskola diákjainak, tanárainak segítségével sikerült lefűrészelni, és biztonságba helyezni.
A Madách gimnázium és a Boronkay iskola diákjai a millenniumi emlékkút környékét metszették, tisztították és festették le. Az elmúlt egy évben szinte teljesen visszafoglalta a természet a Liget tárgyait, nehéz volt őket látogatható állapotba hozni. Nem maradt el a szemétszedés sem, és a sok általános iskolásnak is akadt munka bőven a fák között.
A programon közel 500 diák vett részt 20-25 fős csoportokban tevékenykedve. Az általános iskolák közül a Pivár, a Simon, a Cházár, a Radnóti, a Juhász, a Karolina, a Földváry iskolák csoportjai, a középiskolák közül a Boronkay, a Király, a Mező, a Selye, a Bernáth és a Madách gimnázium diákjai jöttek el. Az iskolásokhoz képest kevesen tették szabaddá szombat délelőttjüket a civilek, és csak azokra lehetett számítani, akik évről évre eljönnek.
Egy kutyát sétáltató hölgy meg is jegyezte, hogy ne hangoskodjanak itt a diákok, mert zavarják őt a kutyasétáltatásban, miközben talán az ő kutyájának a piszkát is a diákok seperték össze.
Most akkor rendben van a Liget – gondolhatnánk.
Sajnos ez nem így van, mert ez csak annyit ér, mint a lélegeztető gép a vírus idején, elég ahhoz, hogy életben maradjon, de a valódi problémákat nem oldja meg.
Ahhoz, hogy a Liget rendbe legyen, a kiöregedett és veszélyes fák kiemelése és azok pótlása lenne a feladat olyan fajjal, aminek nagyobb az élettartama, és ellenáll a jelenlegi kártevőknek. Ahhoz, az út mentén lévő cserjéket, amik dzsungellé alakították az út szélét alakítani kellene, és folytathatnám a természetvédelmi feladatokat, amik már nem hatják meg a döntéshozókat közel három évtizede.
Ezért talán olyan alapfeladat biztosítását említeném, mint a közvilágítást és a járható utat. A szemeteskukákról nem beszélek, amiknek csak a csonkjait találjuk, ha arra járunk.
Ahhoz, hogy a Földváry térről eljussunk a vízműig, vagy a bevásárló központba, ahhoz csak a Liget kitaposott földútjait használhatjuk a sötétben, míg a városban általában az egyszerű utak mellett is vannak már járdák és hozzá közvilágítás. A Ligetnek még ez sem adatott meg.
Talán, ha az évekkel ezelőtt Beer Miklós püspök által elindított dialógus – ami azóta feledésbe merült – tovább folytatódna a kormány, a város és az egyház között, akkor talán ők meg tudnák teremteni az anyagiakat is ahhoz, hogy a diákok és a civilek Ligetért végzett munkája ne vesszen kárba, még mielőtt életveszélyessé nyilvánítják és elzárják az emberek elől.
Addig is, köszönet mindenkinek, aki az elmúlt hétvégén részt vett a Liget életben tartásában. ♦