Amikor közölték, hogy a házunk előtt felbontják a járdát bepánikoltam, de aztán elmondták, hogy ez csak egy napig fog tartani és ráadásul nyaralás alatt, akkor megnyugodtam. Reggel felbontják, estére már vissza lesz aszfaltozva és nyugodtan beállhatunk a kocsival az udvarba.
A probléma akkor kezdődött, amikor hazajöttünk a nyaralásból, hegyben állt a homok a ház körül, és a bejáratot egy munkagödör vágta el az úttól. Nagy nehezen megoldottuk az áthidalást, és pánikszerűen kerestük a közmű cég képviselőjét, aki olyan elegánsan megígérte, azt az 1 napos munkát. Jöttek a „majd holnap”-ok és a szokásos ígérgetések, miközben néhány viharnak köszönhetően a munkagödrökből kitermelt földet elúsztatta ez eső a keresztutcába. Kiderült, hogy a közmű cég egy alvállalkozónak adta ki a munkát, és az meg annak az alvállalkozóját bízta meg. Persze kerestem az önkormányzatot is, mint a közterület tulajdonosát, aki az építési engedélyt kiadta a munkára, de ők azt mondták, hogy majd ha a kivitelezés befejeződik, akkor szóljak, mert még nem végeztek.
Több heti utánajárásra sikerült az alvállalkozó alvállalkozóját – akit a megbízója hónapok óta nem fizetett ki és ezért vonult le a munkaterületről – rávenni arra, hogy befejezzék a munkát. A megmaradt földet beleszórták a munkagödörbe és hibátlanul leaszfaltozták a járdát ott ahol fel volt bontva. Ez így szép is lett a végére, de közben hiába szóltunk a kivitelezőnek, és az önkormányzatnak is, hogy a földet közben elmosta a vihar, és ha nem hoznak oda és nem töltik vissza a munkagödröt, ami a közút alatt is tartott, akkor előbb utóbb a forgalom miatt megsüllyed, az aszfalt megrepedezik és télen kikátyúsodik.
Nehogy már én mondjam meg, hogy mit kell csinálni a kivitelezőnek, mondták, és elvonultak a területről. Közben a munkák elvégzéséért felelős önkormányzatot is felkerestem, – akiknek át kell venni a munkát a helyszínen -, és elmondták, hogy a kivitelező biztos tudja, mit kell csinálni, és különben se aggódjak, mert 1 év garancia van a munkára, és ha addig bármi történik, majd rendbe hozzák. Nem tudtam meggyőzni őket, hogy most néhány köbméter földet kellene betermelni a munkagödörbe, egy év múlva meg az egész utat kell kicserélni egy szakaszon, ha megsüllyed.
Egy év elteltével az út megsüllyedt a munkagödör mellett és folyamatosan áll benne a víz, ami nem tud elfolyni, mert az aszfalttal a csapadékcsatorna viszont nem süllyedt meg, az kiáll az útból és körülötte halmozódik a csapadék. Az eső és a tél hatására a vizes területek kikátyúsodtak, és a gépkocsik a járdára szórták a vízzel kevert aszfaltdarabokat.
Egy év alatt a város és a vállalkozó állománya is megváltozott, és hiába szóltam, senki nem vállalta fel a garanciális munkák elvégeztetését. Úgy gondolták, hogy a kikátyúsodott részek beaszfaltozásával, – amit sebtében meg is tettek úgy mindenféle előmunkálatok nélkül – megoldható a probléma.
Mivel az úton maradt a mélyedés az idénre a beaszfaltozott terület újra kikátyúsodott és újra megsorozzák az arra járó kamionok a gyalogosokat az aszfalt maradványaival.
Miután az ember ismét felkeresi az illetékeseket, ők elmondják, hogy tavaly befoltozták a kátyúkat, és biztos tudom, hogy milyen komoly anyagi elvonások voltak az önkormányzattól, ezért ne is várjam a probléma megoldását, de felírták, és ha lesz lehetőség, akkor ismét beaszfaltozzák a kátyúkat.
Ez így fog menni évekig, toldozgatjuk-foldozgatjuk mindazt, – ősszel beaszfaltozzuk, télen kifagy belőle és újra kezdhetjük -, amit évekkel ezelőtt trehányságból nem tettünk meg. Nincs felelősségre vonás, nem tartatják be a garanciális kötelezettségeket. Marad a következmények nélküli társadalom.
Persze ez egy osztrák kisvárosban, amit oly szívesen tekintünk példaképnek, elő se fordulhat. Mert olyan cégnek, aki hiteltelen nem adnak engedélyt, ha nem úgy hagyja ott a munkaterületet, ahogy az elvárható, nem veszik át a munkát és megbüntetik, és evidencia a garanciális kötelezettségek betartása is. Ha mégis kátyúzásra kerülne sor azt olyan előkészítéssel és technológiával oldják meg, hogy évek múlva se vesszük észre, hogy ott nem az eredeti aszfalton járunk.
És mind ez nem pénz, hanem hozzáállás kérdése.
UPDATE: A cikk online megjelenését köbvetően számolhatunk be a jó hírről, hogy két egy méteres négyzetet bekátyúztak az illetékesek, ahol az a legmélyebb volt. KÖSZÖNJÜK! Ez egy újabb év haladék, aminek örülünk. Sajnos ez is csak tüneti kezelés, mert a töredezett úton az ottmaradó víz, ami befagy csak napok kérdése az újabb kátyúk képződése. Reméljük ezt a problémát is előbb utóbb sikerül megoldani. (Képünk illusztráció) ♦