Nem is tudom, hogy vannak-e még valóságshow-k a tévében, amik évtizedekkel ezelőtt nagy port kavartak. Ha vannak, onnan lehet tudni, ha az időjárásra keresünk rá a neten, akkor mindig az jelenik meg, hogy VV akárki ma este kivel bújt az ágyba, vagy meztelenül zuhanyozott-e a kamerák szeme láttára. Pedig én egy valóságshowt akarok népszerűsíteni. De nem ilyet.
Az én szereplőim is szexel-nek a kamerák előtt, és ráadásul 25 méter magasban egy távvezetékoszlop tetején, sőt életük nagy részét ott élik.
Mielőtt még az olvasó fantáziája beindul, talán most kell szólnom, hogy ők nem lefizetett exhibicionista emberek, hanem kerecsensólymok, akik távvezetékek oszlopaira kihelyezett műfészkekben költenek, és az ornitológusok, kutatási céllal kamerára veszik életüket. Így aztán figyelemmel kísérhetjük őket a párzási szokásaiktól a fészekben felcseperedő fiókáik kirepüléséig.
Na, de hogy kerülnek ezek a madarak az oszlopok műfészkeibe? – kérdezhetnénk. Évtizedekkel ezelőtt figyelték meg, hogy az ott ágfészket rakó varjak, hollók fészkeibe horgas csőrű ragadozómadarak költöztek be esetenként. Hamar kiderült, hogy nem is akármilyen ragadozók, hanem kerecsensólymok (falco cherrug, értéke 1 millió forint), akik fokozott védelmet élveznek, mert olyan kevés maradt belőlük. Az urbanizáció, és egyéb veszélyforrások alaposan lecsökkentették a populációjuk létszámát, és a szakemberek már attól tartottak, hogy kipusztulásra van ítélve a faj, amikor pont ilyen lehetetlen helyeken kezdtek költeni, ami csupa vas, de onnan legalább belátható a mező, az ott bujkáló kisemlősök, amik az ő fő táplálékukat jelentik. Ma már ezeken az oszlopokon több mint 100 kerecsensólyom pár költ sikeresen évente. A költésüket speciális kamerával figyelik meg a tudósok, akik szeretnék tudni miből és mennyit kell zsákmányolniuk ahhoz, hogy a fiókáikat felneveljék és életerős ragadozókká válhassanak, biztosítja e a természet számukra ezt az élelem mennyiséget.
Ha már bekamerázták azt a műfészket, amit 24 órán keresztül folyamatosan figyelnek, lehetőséget adtak a nagyközönségnek is, mindenkinek, akiket érdekel a kerecsensólymok élete, amire akár a mobilunk segítségével bármikor rápillanthatunk.
Februárban foglalják el a költőládát (a Való Villát), ami fémből készült. A tojó, (vagyis a lány) akinek barna foltos a tollazata, másfél kilós, közel 1 méter a szárnya, ha kitárja, és élénksárga a csőre és az éles karmai. A hím (a fiú) valamivel kisebb a tojónál, de jóval harciasabb, mert neki kell biztosítania a zsákmányt a költési időszakban. Március elején kezdik a nászrepülést, vagyis a párzási időszakot. Március végére a tojó elkezdi lerakni a 3-5 tojást és kezdődik a kotlás. Többnyire a hím vadászik, míg a párja melegíti, igazgatja a tojásokat, amik valamivel kisebbek, mint azok, amikből a rántotta készül. Április második felén a Föld Napja környékén szokott kikelni az első fióka, melyeket napokkal később a többiek követnek szépen sorban. Kezdettől csak húst esznek és nem isznak egy korty vizet sem (kólát sem). A szülők a zsákmányaikat pici darabokra tépve etetik az eleinte csúnyácska, toll nélküli fiókákat, akiknek sohasem csillapodik az étvágyuk. Egy átlagos kerecsensólyom család napi 4-5 ürgét eszik meg, ami azt jelenti, hogy a hím egész nap vadászik, keresi a zsákmányt. A fiókák eleinte fehér gyapjas tollbundát viselnek és egy kicsit sem hasonlítanak a szüleikhez, de később ezt levedlik és barnás tarka tollazatra váltanak. Miközben egyre nagyobbak lesznek, egyre jobban hasonlítanak a ragadozó madarakra, és olykor a költőláda nyitott oldalához állva gyakorolják a repülés mozdulatait. A kirepülés az életük legnagyobb és a legveszélyesebb eseménye. Nem azért, mert, ha nem sikerül elsőre, akkor talán ennyit a repülni tanulásról, (szerencsére a kirepülést követő pillanatokban ráéreznek a vitorlázásra), hanem mert sokszor a földre szállva már várják őket a rókák és egyéb ragadozók. De ha elég ügyesek megmenekülnek, még vissza-vissza repülnek a fészek oltalmához és nem utolsó sorban a szüleik által odaszállított zsákmányokhoz, hiszen a repülés még nem jelenti a zsákmányejtés tudományát is egyben. Egyre kevesebbet láthatják a kutatók a kirepülés után a fiókákat, akik sokszor az oszlop vasain, vagy a közeli fákon töltik pihenő idejüket. A kerecsen fiókák 3 évig tanulják a ragadozó életmódot, mire ivarérettek lesznek, párt választanak és keresnek maguknak egy üres költőládát valamelyik távvezeték oszlopon. De az már egy másik történet.
A mi mostani történetünk március elsején kezdődik, akkortól lehet figyelemmel kísérni a sólymaink életét a kamerák segítségével.
A fiókák életében van egy másik fontos momentum, a gyűrűzés ekkor kapják meg személyi igazolványukat, az ornitológiai gyűrűt, mely alapján tudják majd beazonosítani őket a kutatók. Akik a kerecsen valóságshowt figyelemmel kísérik lehetőség nyílik a fiókák elnevezésére és aki a legjobb nevet találja ki, az élőben is találkozhat velük, amikor a szakemberek meggyűrűzik őket. (Persze most a Covid miatt, erre nincs lehetőség, de talán, ha vége a vírusveszélynek, akkor talán ismét testközelből találkozhatunk védenceinkkel.)
Próbáld ki, ha lesz egy kis időd és eleged van a mihaszna emberek valóságából, keresd a „ragadozómadár-fészek megfigyelés” címen a közösségi oldalon és kísérd figyelemmel egy kerecsen család életét. ♦