Kevés olyan Vácott élő és alkotó képzőművész van, akinek immár a harmadik egyéni kiállítása tekinthető meg a Lyra Könyvesházban. Mester Bori az egyikük. Egészen pontosan a Torony Galériában látható a tárlat, éppen ezen lapszám megjelenésének napjától. Fűre lépni tilos! a kiállítás címe. Az egyébként építésztervező és művészettörténész Mester Bori által képviselt művészi világ mondhatni már hazajár a Torony Galériába. Mindig talál a látogató valami újat, valami apró érdekes részletet a képzőművészként is elismert Bori alkotásain, technikáján.
A tavasz a megújulás időszaka. A tárgyak is megújulnak Bori kezei alatt. Például régi székek, vágódeszkák, tányér, szekrényajtó, vagy épp fateknő kel új életre a művészi fantázia által és válik használati tárgyból műtárggyá. Azt hiszem, ez lehet minden tárgy álma, már ha álmodnak a tárgyak. Tegyük fel.
Az emberrel is van ilyen. Hogy a hétköznapiból, a szürkeségből sokan igyekeznek kiválni, kitűnni. Elemelkedni a gyakran földhözragadt társadalomból. Egyéniséggé válni. Mester Bori eddigi művészeti életművét ismerve igazi egyéniség. A sajátos festői stílus a sokoldalúság jellemzi. Úgy ad egyéniséget az egyszerű hétköznapi tárgyaknak, ahogy a Teremtő adott és ad művészi tehetséget néhány embernek a tömegből. Amivel vagy él a kiválasztott, vagy nem, amit vagy felismer, vagy nem. Mester Bori felismerte önmagában a művészi teremtés képességét, azt folyamatosan kamatoztatja. Kevés képzőművész képes a folyamatos megújulásra, Mester Bori ilyen. Figurális és absztrakt alkotások kerülnek ki kezei közül, mindkét stílusban otthonosan, magabiztosan mozog.
– Mit lehet tudni a március ötödikén nyíló tárlatról? Milyen szempontok szerint válogattad ki a műveket?
- Erre a tárlatra az elmúlt egy év alkotásai közül válogatok, és egyben a kiállítást váratlan ,,díszlet” helyzetbe teszem, kihasználva a galéria doboz jellegét.
Ez a márciusi kiállításnyitás nagyon érdekes, hiszen egy évvel ezelőtt kezdődtek nagyjából a lezárások. Számomra a tavaszi karantén sok lehetőséget adott: ekkor vágtam bele régi tervembe, hogy bútorokat álmodjak újra. Ezek közül a bútorok közül is láthatnak majd néhányat a látogatók a képek mellett.
– Honnan jött az ötlet, hogy egyszerű használati tárgyakat is felhasználsz a munkáid során?
- Az Iparművészeti Egyetem építész-belsőépítész szakán végeztem, ahol bútortervezéssel is foglalkoztunk. Ez kiskorom óta érdekelt, mert Nagyapám asztalosműhelyében hamar hozzászoktam a forgács illatához. Ezen túlmenően a bútorokon, tárgyakon olyan elképzelések, gondolatiság valósítható meg, amelyhez a képi tér kevés. Érdekel emellett a tárgyak eredete, múltja, saját története, ahogy ezt sokszor meg is fogalmazom, amikor egy kész művet bemutatok. Mindig azt figyelem, hogy mit üzen nekem a régi ajtó, ablak, szék – mivé szeretne válni?
– Tavaly nyár óta a saját műtermedben alkotsz. Milyen napszakban, milyen gyakran?
- Igen, nagyon szeretem a műtermemet, mondhatni belenőttem. Minden nap ott vagyok, ott is alkotok, illetve a kész alkotásokat is ott tárolom, a falakon kis kiállítás formájában. Emellett az otthonunkban való alkotás sem marad el, hiszen családom van, sokszor otthon kezdek bele, vagy folytatok munkát, ha a család mellett így tudom összeegyeztetni a tevékenységeimet.
– A kialakult járványhelyzet mennyire változtatott az addigi művészi programodon? Gondolom a lelked mélyén ugyanúgy punk maradtál, ahogyan fogalmaztad nemrég az egyik közösségi internetes oldalon. Hogy kell érteni ezt, hogy a lelke mélyén mindenki punk?
- Köszönöm, hogy így figyelsz a lényegre, mert ezek fontos dolgok, meg is figyelhetjük ebben a világot terhelő időszakban. Azt értem ezalatt, hogy bármit hoz az élet, ha önazonos marad az ember, akkor stabil tengelyt tud teremteni magában. Arra, hogy mindenki punk a lelke mélyén, Camden Townban, London punk negyedében járva ,,jöttem rá”. Vagyis minden emberben van egy belső mag (belső gyermek?), aki örökre friss, lázadó, szabálytalan, bárdolatlan, amit idővel többé vagy kevésbé elfed. Ezt mutatják meg külsőségekben a punkok. A járványhelyzet számomra nem hogy nem jelentett akadályt, hanem megújulási lehetőséget adott: hogy amit amúgy sem szeretnék magamban elnyomni, még inkább felszínre tudjam hozni, a kontrollálatlan művészi ösztönök formájában. Bár például ezeket a bútorokat hippi bútoroknak nevezem, azért ez nem is áll olyan messze a punktól felfogásban, csak esztétikai megközelítés. Biztos lesznek punk bútorok is.
– Rengeteg festményeden, grafikádon jelenik meg Vác. Láthatóan szereted a várost. Miért épp Vácra költöztél a családoddal?
- Igen, nagyon szeretem Vácot, és építészként és művészettörténészként is mindig az építészet foglalkoztatott, ez a rajzi világomra is érvényes.
A férjem, Cs. Nagy András matematika tanár váci származású, és bár a gyerekeinkkel együtt Budapesten éltünk, ismertem én is Vácot. Amikor a nagylányunk az iskolás kor felé közeledett, akkor határoztunk úgy, hogy kiköltözünk ebbe a csodás, élhető városba, ahol a gyermekeink gyökerei is vannak. 10 éve élünk itt együtt és elmondhatom, hogy nem lehetnénk jobb helyen a világon, mint ebben a megtartó, emberi közegben.
– Miért pont Fűre lépni tilos! a kiállítás címe és miért pont ismét a Torony Galéria? Mennyi időt ölel át a kiállítás anyaga?
- A cím egyrészt az anyag válogatási szempontjaira, illetve a meglepetés díszletre utal, amelyet felépítve már a helyszínen láthat a közönség. A kiállításaimat mindig meghívás alapján rendezem, vagyis ott állítok ki, ahol várnak, magam nem szoktam keresni a lehetőségeket, hiszen van dolgom elég. A Lyra Könyvesházat egyébként is szeretem és becsülöm, Jess Kinga és Németh Árpi fáradozását pedig, hogy hónapról hónapra lehetőséget adnak művészeknek a tárlatokra, kollégáimmal együtt nagyon tiszteletre méltónak tartom. A járványhelyzetben pedig, amikor a kiállítóterek zárva vannak, különösen jó, ha valahol mégis van erre lehetőség.
Az alkotások az elmúlt egy évben születtek, fontosnak tartom, hogy főleg az egyéni kiállításokra mindig új munkákat vigyek.
– Kávéval és borral is festesz. Az ilyen rendhagyó ötletek hogyan születnek?
- Szeretem a kávét – a bort kevésbé, de hát ezekre is mint színekre, anyagokra tekintek. Keresem az inspiratív technikákat: a természetes festőanyagok lágysága a témát, festési módot is meghatározza.
– Vannak figurális és absztrakt képeid is, melyek nem sorozatokba készülnek, hanem egyénileg, önmagukban léteznek. Hogyan dől el, hogy valamit figurálisan, vagy elvontabb módon ábrázolsz?
- Ez nagyon egyszerű. Attól függ, hogy egy csettintésre mi és hogyan jelenik meg a fejemben.
– Korábban kisebb méretű alkotásokat láthattunk tőled, ez volt a jellemző, de újabban már nagyobb méretekben dolgozol. Mi ennek az oka?
- Kezdettől dolgozom nagyobb méretben, de nem véletlen ez a benyomásod rólam, hiszen zömmel kisebb méretben alkotok, mert szeretem a gyorsabb és átláthatóbb eredményeket. A nagyobb méretű alkotások akkor készülnek, amikor van elterülő időm.
– Milyen terveid vannak?
- A tárgyak, objektek területén szeretnék továbblépni, erre vonatkozóan konkrét terveim vannak, de ezeket nem szoktam elárulni, még a hozzám legközelebb állóknak sem. A másik terület, amiben egy ideje alkotok, a gasztró területe. Sokat és nagy örömmel főzök, ételeket rajzolok, ételeket fotózok. Ezt szeretném majd összegyúrni egy projekt formájában.
Mester Bori kiállítása április 8-ig tekinthető meg a Lyra Könyvesházban. Fűre lépni tilos tehát a Torony Galériában! ♦