Turistaként tőlünk nyugatra fotózás közben, ha lemerül az elem és be akarjuk dobni a kukába ketten is odajönnek, és szigorúan mondják, hogy ne tegyük, mert az veszélyes hulladék, és készségesen megmutatják azt a helyet ahová azt le lehet rakni. Keletebbre, ha megkérdezzük, nem értik, mit nem tudunk, mert a szemetes mellett egy méteres körzetben ott bűzlik mindenféle hulladék, oszt jól elfér ez a kis elem is a többi között.
Mi valahol a határeset vagyunk, mert vannak olyan városok, ahol már ezt az emberekkel megtanították és a lehetőséget is megadták a veszélyes hulladék lerakásához, és van, ahol ez még a jövő projektjének számít.
Vác egy speciális város, ahol a veszélyes hulladék lakossági gyűjtése nem a jövő, hanem a múlt projektje.
Több mint 10 évvel ezelőtt még az iskolában és a közintézményekben, boltokban ki voltak helyezve az elemgyűjtő edények, ahová bárki berakhatta a lemerült elemeket (tavaly télen találkoztam az utolsóval az egyik boltban, ahol azt kérdezték, mikor küldöm már, akik kiürítik az edényt, mert az elmúlt évtizedben megtelt?), és évente két alkalommal rendezett az önkormányzat olyan napokat, amikor a városban 3 helyre kitelepült egy veszélyes hulladékos cég és mindenki odavihette a használaton kívüli veszélyes anyagokat. A szomszéd, az autógumit, Lajos bácsi a döglött permetezőszert és a kémia tanár az elhasználódott szemléltető vegyszereket is. Az elemgyűjtőket ugyanez a cég a kitelepülés napján körbejárta és hozzárakta az aznapi szürethez.
Igen, ez pénzbe került. Sok pénzbe, amiből az önkormányzatban mindig is kevés volt és van, de meg kellet alkotni a prioritást. Számba kellett venni, hogy a város most áldoz arra, hogy a veszélyes anyagokat sok pénzért lokalizálja, vagy hagyja, hogy a lakosság szétszórja illegális lerakatként, vagy a kukába (de a végén az is a mi talajunkat szennyezi a lerakóban) vagy a kert végén, a ház sarkában, vagy ahol senki sem látja. Akkor úgy döntöttek, hogy ezt a veszélyforrást nem hagyják az utódainkra problémaként, hanem elkezdik a megoldását.
Téved az, aki azt gondolja, hogy ez csupán sok pénz. Mert pénzért nem lehet megváltani az emberek szokásait. A sok pénz mellett a sokéves sziszifuszi környezeti nevelésen múlott (Ugye, mire volt jó a Föld Napja, meg a környezetvédelmi versenyek?), hogy a lakosság megtanulta, megszokta, és várta a lehetőséget arra, hogy mikor jön a szórólap, a plakát (akkor még nem volt „fészbuk” üzenet) amin megírták azon a szombat délelőttön mit kell tenni.
Az utcán szembejövet, még mindig megkérdezik, Gyurikám, mikor fognak tartani veszélyes hulladék gyűjtést?
Én civilként annyit tanácsolhatok, (mivel ilyen esemény a városban nincsen már), hogy elmondom, hogy ha van döglött gyógyszer, azt átveszik a gyógyszertárban, ha a kocsiban kicseréli az akkumulátort, a régit a szerelő át tudja venni, a hűtőszekrényt is úgy célszerű megvásárolni, hogy a régit oda kell adni az eladó cégnek, aki ma már többnyire átveszi azt és így tovább. Sajnos azonban rengeteg olyan veszélyes anyag van, aminek visszavételéről szó sincs a boltokban, így egy házfelújítás, de már csak egy festés is veszélyes hulladékok képződésével jár, aminek leadásához a lakos nem tud felkeresni egy veszélyes hulladékos céget, mert azok általában három doboz döglött festék, meg két flakon permetezőszer miatt nem állnak szóba az emberrel.
Az apropó onnan jött, hogy a város az elmúlt hetekben elektronikai hulladékgyűjtést rendezett. Persze, ez nem akkora hőstett, mert az ott leadott anyagok egy részét az átvevő hasznosítani tudja, míg a veszélyes anyagoknak nem csak az elhelyezéséért, hanem az átvételéért, kezeléséért is fizetni kell.
De talán még nem késő, mert a pénz mellett a lakosság akarata, a régen kialakított szokása, (amire most még emlékezik, de évek múltával ez is kihal) még él, még nem késő és azt a mai világban már a gyerek is tudják, hogy ez milyen fontos. Most kéne a fonalat felvenni ismét, amíg még nem kellene mindent újrakezdeni.
Néhány évtizeddel ezelőtt, azóta három egymást váltó városvezetés is a zászlajára tűzte a hulladékudvar megvalósítását (Ahol folyamatosan lehetőség lenne a veszélyes anyagok leadására), amit a törvény is előír, de talán ebben mindegyik egyetértett az elődjével, hogy erre nem áldoz.
„Kenyeret és cirkuszt!” Mondták a rómaiak (mert ők is választást akartak nyerni), de ne feledjük, emellett ők is megépítették a kloáka maximát és nem hagyták, hogy a szennyező anyagok felemésszék őket.
Most rajtunk a sor… ♦