Egy fecske, aki zajmérőt tart a kezében

Örömmel olvastam az ifjú önkormányzati képviselőről, aki a 2 sz. főút elkerülő szakaszának a város Törökhegy felőli részét szeretné zajvédő falakkal felszereltetni és ennek alátámasztására zajossági méréseket is végez.

Annak idején, amikor az elkerülő útszakasz tervezését szorgalmaztuk (és mint látható sikerrel jártunk), még nem került szóba a zajvédő fal, mert akkor még a város tervei között nem szerepelt, hogy az út felé fog terjeszkedni. Az elkerülő szakasz kijelölésében fontos érv volt, hogy amennyire csak lehet kerülje el a várost, a terepviszonyok által adott lehetőségen belül. Ebbe a környező települések is beleszóltak, akik szintén azt szerették volna, ha őket is elkerüli az út, így alakult ki egy olyan kompromisszum, amiről akkor még nem gondolta senki, hogy szóba kerül a lakóövezetek közelsége.

De előbb nézzük a zajosságot és azzal együtt a rezgést is, hiszen ilyen esetekben nem csak a környezetre ható zajt, hanem a rezgést is figyelembe veszik, amik kárt tehetnek az építményekben.

Országszerte a települések zajossági övezetekre vannak osztva, ahol a beépítettség, és a terület használatának megfelelően van kijelölve a megengedhető zajhatás. Nappal valamivel több, mint éjszaka. Ezek a határértékek ipari területekre megengedőbbek, mint lakott területekre. Valószínűleg az elkerülő út mentén is nagyobb a tűréshatár, mint bent Deákváron a lakóövezetben.

Ebben az esetben kérdéses az is, hogy a már meglévő út mentén érvénybe léptetett határértékeken változtattak-e, amikor azok az újonnan kialakított lakóövezetek létrejöttek? Folytattak-e zajossági méréseket, hatásvizsgálatot és azok alapján mit tapasztaltak, hogyan döntöttek?

Mert a lakóövezetté való nyilvánítást hatásvizsgálatnak kellett megelőznie és ha volt ilyen, akkor az kimondta, hogy abban az esetben, ha oda emberek költöznek, milyen zajosság várható és azt is, hogy mi lenne a megengedhető.

Ha a leendő lakóterületeken a várható zajosság nagyobb, mint azt a szabályozók megengedik, akkor csak úgy szokták ezeket a területeket átsorolni lakóövezetté, ha a mért zajosságot a lakóövezetnek megfelelő határértékre tudják csökkenteni. (Nem tudom, ez itt, hogy történt.)

Erre jó módszer a zajvédő fal. Ez azonban nem kis értékű beruházás, amit nem mindegy, hogy ki finanszíroz, aki zajong, vagy aki a zaj mellett akar lakóövezetet.

A sors fintora, hogy ott jelenleg már emberek élnek, akiknek valószínű senki sem mondta el, hogy ahová önök költöznek az valószínűleg zajos lesz és az út további bővítésével a helyzet csak rosszabbodni fog. Persze ha cinikusak lennénk rákérdezhetnénk, hogy aki odament mielőtt beszállt az építkezésbe az nem látta és nem hallotta azt az utat, ami már akkor is ott dübörgött, de ez a kérdés jelenleg már senkin nem segít.

Az ott lakók esetében az egyetlen megoldás az lesz, ha tényleg megindul az út bővítése (ami szerintem nem kérdéses), amihez ismét hatástanulmányt, környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni, és akkor a lakóövezetekben ismét méréseket kell végezni. Ez lesz az az alkalom, amikor a bővülő út mellett védőfalakra is számíthatunk (mert az út áthelyezésére távolabbra sem hiszem, hogy reális lehetőség lenne). Remélhetőleg elegendő lesz a létező technológia arra, hogy a jövőbeni zajosságot a határértékek alá csillapítsa.

A zajmérés jó ötlet a jelenlegi helyzet tisztázására, de csupán tájékoztató jellegű adatokkal tud szolgálni. (A városházának az elmúlt években volt olyan műszere, ami kiszűrte a háttérzajokat és csak kimondottan a vizsgálandó zajosságot mérte.) Jelenleg a törvény konkrétan leszabályozza, hogy milyen zajmérő műszerrel lehet mérni zajt, ami bizonyításerejű. Ehhez nem csak a műszer kalibrálásának vannak szigorú elvárásai, hanem a mérési metódus is elő van írva és azoknak a köre is, akik ezeket a vizsgálatokat végezhetik. Persze, ha az ifjú képviselő elkészítette a saját zajtérképét, akkor már annak áttekintésével tervezni lehet, hogy a bizonyításerejű profi mérőcsapatot hol és milyen mérésekre kell felkérni (és fizetni érte). Mert ahhoz, hogy bizonyítani lehessen ez a következő lépés.

Addig is érdemes lenne a deákvári lakóövezetekben is folytatni a méréseket, amik megmondanák, hogy az ottani kamionforgalom, túllépi-e a határértékeket, mert ott azért előbb voltak lakóépületek, mint a kamionok megjelentek volna, a rosszul kialakított közlekedési szabályozók miatt.

És még egy fontos fegyvertény, a helyi zajossági rendelet, (amiből van, vagy legalábbis volt az utóbbi években a városnak is) ami a város lehetőségeit növeli. Itt ugyanis a város élhet azzal a jogával, hogy szigoríthatja a zajosság országosan megadott határértékeit az arra indokolt területeken.

Szép munka lenne ez, csak hozzá kéne látni! …ha segítünk annak az egy fecskének, elhozhatja nekünk a nyarat. ♦