Több, mint húsz éves álmát valósította meg Fónagy István akkor, amikor a Dunakanyarban létrehozott egy átmeneti krízisotthont Két Szív lakás néven. Segítőtársra is talált, a bűnügyi helyszínelőként dolgozó, népszerű váci írónő Törteli Eszter személyében.
Az ötlet még akkor fogalmazódott meg Istvánban, amikor az egészségügyben, sérült emberekkel dolgozott és az élet úgy hozta, hogy más területre, a vendéglátásra tért át.
„Akkor döntöttem el, hogy ha egyszer lehetőségem lesz, a hátrányos helyzetű, sérült embereknek azzal segítek, hogy átmenetileg otthont adok nekik. A két szív ugyan egy családot szimbolizál, de most már attól sem zárkózom el, hogy akár fogyatékkal élő fiatalok életkezdését segítse ez a ház” – mondja, miközben a helyszínre tartunk.
Bár az ingatlant egyedül vásárolta meg István, a működtetésben szakemberek is részt vesznek majd, akik szaktudásukkal segítenek a bajba jutott embereken. Rengeteg támogatást kapott a berendezési tárgyak beszerzésében hiszen, ha bármikor kért a Facebook oldalon, mindig akadt, aki felajánlott egy kávéfőzőt, egy hűtőt, vagy mosogatógépet.
„A ház fenntartásában is számítok a jószándékú emberekre, de ehhez kell az első segítségre váró szülő a gyermekével, hogy meglássuk, hogyan is működik majd a ház.”
Törteli Eszter és Fónagy István nem olyan rég ismerik egymást, de összeköti őket, a segítő szándék. Korábban több alkalommal is közösen vittek el adományokat rászoruló családoknak. Eszter szakmailag és emberileg is igyekszik segíteni, támogatni majd a lakásba beköltöző családokat.
„Tulajdonképpen ez egy lépcső lesz az ott lakóknak, hogy aztán tovább léphessenek. Ehhez szervezetekkel, önkormányzatokkal is felvesszük majd a kapcsolatot. Tapasztalataim szerint sok nő azért nem megy el gyermekével akár egy brutális apa mellől, mert nincsen hova. Ez a ház nekik is segítség lehet majd” – mondja Eszter, aki munkája során már sok ilyen esetet látott. Szerinte nagyon fontos lenne, hogy működjön a szociális védőháló, ami ma hazánkban nem igazán van meg.
A kis takaros otthon szépen be van rendezve: egy szoba, konyha, fürdőszoba várja már a lakóit. A teraszt és a kiskertet István már szépen berendezte. Bár örülnének, ha nem lenne szükség sűrűn a ház használatára, az elmúlt hónapok tapasztalatai megerősítették őket abban, hogy létre kell hozniuk a Két Szív lakást.
„A pandémia ideje alatt sok váci és Vác környéki családnál jártunk és láttuk, hogy milyen körülmények között élnek. Amikor egy kisgyerek elsírja magát egy tábla csoki láttán, akkor úgy érzem, hogy ezt a házat akár arra is lehetne használni, hogy az ilyen családok egy hétre kikapcsolódjanak” – mondja István. Úgy gondolja, hogy van egy fontos célja a háznak, amit be fog tudni tölteni, de emellett számos más funkcióra is tudják majd használni.
Eszter szívesen állt István mellé, mert úgy érzi, azzal, hogy segíthet családoknak eloszlatja azt a hitet is, hogy a rendőrök ellenségek lennének, hiszen segítő szándékkal fordul feléjük.
Ők mindketten rengeteg sorsot látnak. Látják azt is, hogy nem olyan nehéz mindent elveszíteni, akár egy tűzeset, akár egy munkahely megszűnése miatt. Tapasztalatuk szerint a pandémia nagyon sok családot tönkre- tett, ők rajtuk igyekeznek segíteni, a lehetőségeik szerint.
„Ma én segítek, holnap lehet, hogy én szorulok segítségre. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Nagyon könnyen el lehet veszíteni mindent, ezért fontos, hogy segítsünk másoknak” – mondja Eszter.
„Én azt gondolom, hogy az emberek alapvetően jók. Ha látják, hogy egy nemes célt képviselsz, akkor rögtön melléd állnak” – teszi hozzá István.
Megkeresések már érkeznek mindkettőjükhöz, de még a jogi oldalát is meg kell szervezni a ház működésének. De már minden készen áll arra, hogy az első család otthonra leljen falai között. ♦