Mielőtt emlékeznék a két város közötti kapcsolatra, először egy kicsit játsszunk a számokkal. Amikor 1984-ben 48 éves voltam, akkor erősítették meg a testvérvárosi kapcsolatot Järvenpää és Vác városok között. Most 84 éves vagyok…
1984 nyarán magyar csoport (16 fő) érkezett Järvenpääbe. Különbözö magyarországi településekről jöttek és különbözö szakmákat képviseltek. Például Lajos, egy nagy gazdaság vezetője, Mária textilkereskedő, a laboráns Klári és meglepetésünkre a finnül beszélő orvos, Bea János. Ő Vácon lakott.
Az első kapcsolatom Magyarországgal 1981–1982-ben volt, amikor a Järvenpää-i férfikarhoz jött vendégül a Vox Humana Énekkar. Akkor Järvenpää városi hivatalánál dolgoztam. Salmivuori Kaarle, Järvenpää polgármestere, Magyarország barátja felkért a magyarok látogatásának előkészítésére. Nagyon aktív tagja voltam a munkacsoportnak. Az evangélikus egyházi főiskolában volt a magyar csoport szállása. A vendégek igénybe vették a főiskola szaunáját és a találkozásunk jó hangulatban, hosszú fényes nyári éjszakán folytatódott. Lehet, hogy valamikor egy kicsit túl hangos is volt az esti együttlét…
A csoport több ipari üzemet is meglátogatott. Megismerték például a lakóautó-gyárat, a Peikkometsä szórakoztató központot és a túraközpontot Vanhankylänniemi-ben. A vendégek szórakoztak, mi pedig örültünk, hogy a látogatás a terv szerint, nagyon jól zajlott. Később lehetőségem volt találkozni a csoport tagjaival Magyarországon, majd újra Järvenpää-ben is, ugyanaz az aktív kapcsolattartás megmaradt a Vox Humana tagjaival is. Lehet mondani, hogy ezek az ismerőseim és barátaim most Magyarorságon vannak!
Nagyon örültem a Vác Városi Tanács által nekem juttatott Vác Város Díszpolgára címnek. Hasonlóképpen örültem, amikor a Vác Városi Tanács egyik tagja azt mondta: “Osmo Järvenpää nagykövete Vácon van!”
Finnországban gyakran kérdezik, mi olyan érdekes Magyarországon és miért jó neked ott? A válaszom: Az emberek! A barátság! Ez az összefüggés és a Magyarország iránti szeretetem tükröződjön az 1984-ben, a magyar csoport látogatása utáni találkozásokon: “Barátság”. (Osmo Björkman, Vác város diszpolgára)
Barátság
(írta Osmo Björkman,
fordította
Felhöfalvi-Kekki Teréz)
Barátaink, itt vagytok!
Tanulni, megismerni minket
tanítani megismerni tán?
Nótázva, nevetve, vidáman,
s néha könnyezve.
Miért félnénk mi is
kitárni szivünket hát?
Örülök veletek;
Énekelj, énekelj hát Maestro Lajos!
Olvaszd fel lelkemet mosolyoddal,
Jakab Péterné, te Mancsi-Mária!
Ölelj szorosan, Hegedüs Lajos!
Csilingeljen nevetésed Klári…
Nyújtsátok felénk
fűzni erős láncot
túl a távolságon, túl a szó határán!
Barátság kötelékében
összefonódva!
Elmentetek – de maradtatok is!
Énekelj hát, Maestro Lajos, énekelj!
Mosolyogj Jákab
Péterné, te Mancsi-Mária!
Gyertek újra dalolva,
nevetve mindenkit,
szorosan ölelve, mint
Hegedüs Lajos!
Gyere Klári,
csilingelő nevetéseddel térj vissza… ♦