Detkovics Anikó szobrászművész munkái nem először láthatóak a Vácon. Számos csoportos kiállításon vett már részt városunkban, nem beszélve a Széchenyi utcában található ivókútról, ami szintén az ő keze munkáját dicséri és bizonyítja szobrászművészeti kvalitásait. Jelenleg a Lyra Könyvesházban látható önálló kiállítása Tüskék a térben címmel.
Szabó-Vass Orsi építőművész nyitotta meg a tárlatot és avatta be a nagy számú közönséget a kiállítási anyag részleteibe, rejtelmeibe, üzeneteibe. Anikó munkáira általában jellemző, hogy azok meglepőek, egyediek. Szabó-Vass Orsi elmondta, ismertek hatalmas köztéri szobrai a váci szobrásznak, de ahogy jelenleg a Torony Galériában is megfigyelhetőek, vannak kisebb méretű alkotásai is. A szabadtéri szobraival kapcsolatban elmondta, hogy azok jelentősen alakítják az adott közteret. A mostani kiállítás központi témája a tüske, mint olyan. Gondolhatnánk, hogy milyen egyszerű ez: szépen, igényes alapossággal megformált tüskékről van szó, ám a megnyitón ezek mélyebb értelmet nyertek, köszönhetően Szabó-Vass Orsi gondolatainak.
Elhangzott, hogy a tüskék, mint akadályok mindannyiunk életében léteznek valamilyen formában. Mindenkinek vannak sebei, amiket átvitt értelemben valamiféle tüskék okoznak. Gyakran, ha egyenesen szeretnénk haladni céljaink felé, bizony akadályok, tüskék nehezítik meg az utunkat, Vagy ki kell kerülni ezeket, vagy meg kell küzdeni ezekkel a nehézségekkel, kihívásokkal. Detkovics Anikó ezen munkái erről is szólnak. Ezekben a sebző tüskékben van bibliai utalás is. Ugyanis Isten is azért küldte le a Fiát, hogy megmutassa, hogyan lehet ezeket a tüskéket elviselni, átvészelni, sőt bizonyos értelemben átalakítani egyfajta koronává azokat.
Amit a kiállításon látunk, az ennek a tulajdonképpeni útja. Az alapanyagokat a szobrászművész keresi meg, aztán párásítja, csiszolja, feldolgozza, formálja. Az egyik alkotáson például egy repedés látható, ami szándékosan lett kialakítva, jelképezve a szenvedést. Alapvetően fából készült alkotásokat láthatunk, de van egy kőből készült mű is a kiállítótérben. Tovább az analógiát, a saját problémáink ilyetén történő megfogalmazását egy másik alkotás került bemutatásra.
Ez egy amolyan mozaikos alkotás, több fatüskével. Ezt akár egyfajta páncélként, védelmi eszközként is felfoghatjuk, tehát ez már védelmi funkciót közvetít, akár egy rózsa tüskéje. A tüske, ami megvédi a növényt, tehát Szabó-Vass Orsi szerint ezek a szenvedéseink és akadályaink, nehézségeink nekünk is lehetnek ilyen védőpáncéljaink, védőhálónk, ami egyre többet ad hozzá az életünkhöz. A kőből készült tüskepár megint mást közvetít: a két tüske átöleli egymást. Ez azt üzeni, hogy ha sikerül megszelídíteni a problémáinkat, feldolgozni azokat, akkor azok már védenek minket, hogy a következő problémákkal szemben ezek által tudunk védekezni, fejlődni, még többek lenni.
További érdekessége a kiállítási anyagnak, hogy egyszerre több érzékszervünkkel tudjuk befogadni a műveket, látjuk, szagolhatjuk, érinthetjük azokat. Ugyanezek jellemzőek a kültéri szobrokra is. Ezekben az esetekben is fontos a szobrászművész belső érzékenysége, rezdülése a világra, az abban zajló történésekre. Vagy ugyanígy az emberi működés, az emberi kapcsolatok hol egyszerű, hol szövevényes rendszereire. A lényeg, hogy műveivel elgondolkoztat, megnyit és többé teszi az ara fogékony befogadót. Ilyen céllal készültek például a Budapest IV. kerületben, Újpesten kiállított 2020 óta látható Hit-Remény-Szeretet térplasztika, a már említett váci ivókút dinamikus kialakítása ( a víz hullámzását fedezhetjük fel a dinamikus ívekben), vagy épp a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrásztelep és Szoborparkban látható Lélekhárfa című munkája. Kiállításokon 2006-óta láthatóak művei. Ez a kiállításmegnyitó sem maradt zene nélkül, Czombos Péter gitárjátéka és éneke tette teljesebbé a rendezvényt. A tüskék július 10-ig láthatóak. ♦