Ismét nemzetiségi kiállítás nyílt a Margaréta Kávéházban. Hagyományosnak mondható, hogy időről időre bemutatkoznak a Vácon élő nemzetiségek képzőművészettel foglalkozó, gyakran országosan és nemzetközileg is elismert képviselői a Széchenyi utcában működő kávéházban. Így a hely több mint vendéglátóhely: egyfajta galéria is. Megvan a varázsa annak, amikor egy kávé, vagy sütemény elfogyasztása közben nem rideg falakat látunk magunk körül, hanem képzőművészeti alkotásokat.
Jelenleg az ukrán nemzetiséget képviselő Kolodko Júlia festményei láthatóak a falakon. Egységes képi világot ad át számunkra az alkotó, de minden mű egyedi. Nagyobb méretű színes pontokkal, foltokkal üzen a befogadónak, ezekkel a színes formákkal, kompozíciókkal tulajdonképpen saját magának is üzen az alkotó. Bizonyos képeken bátrabban, harsányabban használja a színeket, de vannak sötétebb tónusú munkák is a kiállítási anyagban. Vannak képek, amikben csoportokba rendeződnek a különböző színű pontok, de van, ahol elvegyülnek, találkoznak, összefonódnak ezek a halmazok. Úgy is nézhetjük, hogy minden egyes vászonra vitt pont egy saját karakter, mondhatni egyéniség, és mint a társadalomban is tapasztalható, ezek az identitások kapcsolatba kerülnek egymással, hatással vannak a különböző halmazok identitására. Minden pont egyedi, de az ezekből fakadó minden kép egységet tükröz. A képzőművészetben nem jártas néző számára egyszerűnek tűnhetnek a kiállított festmények, de ez koránt sincs így. Ha kellően ráhangolódunk az adott képre, érzelmek, gondolatok fakadhatnak bennünk.
A kiállítás címe Az identitás diffúziója. A kiállításmegnyitóra megtelt a kávéház. Bayer Mária a Margaréta vezetője köszöntötte a megjelenteket és külön köszöntötte a megnyitón résztvevő Sándor Fegyirt, Ukrajna magyarországi nagykövetét, aki ezenkívül filozófus, szociológus, egyetemi tanár és turisztikai szakértő is. A Váci Ukrán Nemzetiségi Önkormányzatot Sikk Józsefné elnök képviselte, aki szintén köszöntötte a résztvevőket.
Németh Árpád festőművész nyitotta meg a tárlatot. Elmondta, hogy mennyire fontos a személy azonosságának, tehát identitásának az útkeresése. Az útkeresés sohasem egyetlen út választása, hanem több lehetőség közötti választás és mihelyst választani kell, akkor le kell mondani néhányról, hogy az ember biztosan tudja, merre menjen. A művész ilyen értelemben történő választása, útkeresése végig kíséri az egész életművét. Németh Árpád szerint Kolodko Júlia esetében is erről van szó. Az eddigi életútja is egyfajta útkeresés, identitásváltás, hiszen Moldovában született, a képzőművészeti iskoláit Ungváron és Kijevben végezte el. Júliának nem először láthatóak képei Vácon. Az egy évvel ezelőtti és a mostani kiállítás anyagán érezhető a változás.
A jelenlegi kiállítás anyaga kapcsán elhangzott: ahogy a világ, úgy ezek a képek is millió és millió részből állnak, amelyek közt el kell tudnunk igazodni. Ez egy örök dilemma művésznek és nem művésznek egyaránt. Megragadni egy adott részletet, a festők esetében például a színt és a formát. Júlia megragadja a színt és megpróbál egymás mellé helyezni olyan színfoltokat, amelyek létrehoznak valami felületet, amely egy formát sejtet, vagy mutat konkrétan. Líraiságot fedezhetünk fel a képeken, színharmóniákat. Ahogy líraiságot fedezhettünk fel, pontosabban hallhattunk a megnyitó rendezvényen Szanyi Viktor trombitajátékában is.
A kiállítás október 13-ig tekinthető meg. ♦