A Madách Imre Művelődési Központ adott otthont október 13-án az „Egy szív” című szakmai konferenciának, amely a fogyatékkal élő személyek ellátórendszerének helyzetét, kihívásait és jó gyakorlatait mutatta be.
A rendezvényt a Dr. Kenéz Zoltán Egyesített Szociális Intézmény szervezte, s célja az volt, hogy a szakemberek, hozzátartozók és érintettek együtt gondolkodhassanak arról, hogyan tehető teljesebbé és elfogadóbbá a fogyatékkal élő emberek mindennapi élete.
A megnyitón Kárpáti-Kelemen Katalin, önkormányzati képviselő, az Emberi Kapcsolatok Bizottságának elnöke mondott köszöntőt. Szavaiban a szív és az emberi kapcsolatok erejét hangsúlyozta:
„Ez egy különleges nap, amikor együtt lehetünk, együtt gondolkodunk és együtt érzünk. A fogyatékkal élő embertársaink megtanítanak minket arra, hogy az élet igazi értéke nem a tökéletességben, hanem a szeretetben, a türelemben és az elfogadásban rejlik.”
Kárpáti-Kelemen Katalin kiemelte, hogy minden embernek természetes joga van a közösséghez tartozni:
„Egy olyan világot kell építenünk, ahol senki nem maradhat egyedül, ahol minden ember helye és méltósága természetes. Egy szív dobbanjon azokért, akik nem kirekesztenek, hanem elfogadnak, nem elfordulnak, hanem odalépnek.”
A rendezvény másik házigazdája, Szabados-Slezák Brigitta, a Dr. Kenéz Zoltán ESZI intézményvezetője személyes hangvételű beszédében úgy fogalmazott:
„Amikor nagyon elfáradok egy munkanapon, szeretek átmenni valamelyik házunkba, mert abban a pillanatban, hogy belépek, egy szeretetgombócba kerülök. A fiatalok tekintetében ott van a derű, a türelem és az elfogadás, ami minden problémát eltörpít.”
Elmondta, hogy a váci intézmény 2023-ban vált valódi egységgé, amikor a Tabán utcai és a Kölcsey utcai napközi otthonok is a szervezet részévé váltak.
„Azzal, hogy egyesített szociális intézményként két csodálatos házzal lettünk gazdagabbak, nemcsak bővültünk, hanem tanultunk is. Hiszem, hogy mostantól mi is a szakmai közösség teljes jogú tagjai vagyunk.”
Az intézményvezető a konferencia címének szimbolikájáról is beszélt:
„A ’Egy szív’ kifejezés véletlenül került elénk – egy sportarénában, a háttérben feliratként láttuk viszont. Mégis úgy éreztük, üzenet: mindannyian egy szívvel dobbanunk azért, hogy a fogyatékkal élők helyzete láthatóvá és megbecsültté váljon.”
A délelőtti előadások a támogatott lakhatás elindításának és működtetésének tapasztalatait mutatták be. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat módszertani munkacsoportja gyakorlati példákat osztott meg, míg az Irmák Nonprofit Kft. szakemberei a mindennapokban megélt kihívásokról és örömökről beszéltek.
Egy szülői történet is elhangzott „Egy nagyon kacifántos fiú hétköznapjai” címmel, amely megmutatta, milyen mély erő rejlik a mindennapi szeretetben és kitartásban.
A délutáni szekcióban Monostori Katalin, az Egyenlő Esélyekért Alapítvány intézményvezetője mutatta be a nappali ellátás integrált formáit, majd Iván Beáta, a Fejlesztő Napközi Otthon részlegvezetője tolmácsolta Weichinger Belányi Mónika érintett szülő gondolatait:
„Az életünk hullámvasút, de a szeretet minden mélységen és magasságon átsegít. Mert amíg van, akihez kapcsolódhatunk, addig van remény.”
A nap kerekasztal-beszélgetéssel zárult, ahol az előadók és résztvevők közösen fogalmazták meg: az ellátórendszerek fejlődése nemcsak jogszabályokon, hanem emberségen és együttműködésen múlik.
Szabados-Slezák Brigitta zárómondata méltón összefoglalta a konferencia üzenetét:
„A valódi segítség mindig szívből fakad – és szívből érkezik.”♦