Pontosan azért nem nézek már évek óta magyar tévécsatornát, nem hallgatok rádiót és nem olvasok országos híreket, mert elegem lett abból, hogy mindenhol csak a veszekedést, a sárdobálást és a hatalomért folytatott szócsatákat látom/hallom/olvasom. Azt hittem, legalább helyben, Vácon kicsit más lesz. Hogy itt még megmaradt valami abból, amiért érdemes volt közösségben gondolkodni. De most már itt is ugyanaz a légkör kezd kialakulni.
Lehazugozzák egymást a képviselők, a polgármester meg őket — és közben senki sem veszi észre, hogy ezzel mindenki veszít. Komolyan ez fog menni még négy évig? Addig ezt kell hallgatnunk, ezt kell olvasnunk nap mint nap? Mikor lesz végre nyugalom?
Egyre több váci mondja ki nyíltan: gusztustalan ez a hangulatkeltés, ami most a városban zajlik. Nem vagyunk erre kíváncsiak! Mi normális, nyugodt, együttműködő városvezetést szeretnénk, ahol a fejlődés a közös cél, az itt élők boldogulása, nem pedig a másik legyőzése, karaktergyilkolása a közösségi oldalon.
Ha egy adventi vásár és programsorozat megszervezése miatt is egymást hazugozzák Vác vezetői, akkor nagy a baj a fejekben. Ők a városért kellene, hogy dolgozzanak. Együtt. Nem egymás ellen, hanem a váciakért, a városért. Azért, hogy élhetőbb legyen, hogy az itt élők jól érezzék magukat, és hogy végre büszkék lehessünk arra, ahol élünk. Nem kell a hangulatkeltés, nem kell a személyeskedés – csak egy kis józan ész, felelősségérzet és közös akarat. Ennyit kérünk, semmi többet. Megkaphatjuk? ♦