Glicza Flórián festményeit láthatjuk a Lyra Könyvesházban, portrékat. Egyébiránt természeti képeket, tájképeket is fest az alkotó. Elgondolkodhat a művészet iránt fogékony néző, hogy melyik a nagyobb kihívás: egy arcot megfesteni, annak minden részletével, az adott lélek pillanatnyi érzelmét megmutatni, vagy éppen, mondjuk egy tengerpart részletét. A jelenleg kiállított portrékon az emberi érzelem számos aspektusa megfigyelhető, alaposabban megtekintve a képeket könnyen magunkra találhatunk, saját érzelmeinkre. Könnyen lelki kapcsolatba kerülhetünk a képekkel.
Arról, hogy Glicza Flórián miként fordult a festészet iránt, ő maga így vall: „még gyermek voltam, amikor az Egri csillagok regény élményét rajzokkal tettem a játékainkká, hiszen a janicsárok és pasák látványából igazi csatatért alakítottunk ki barátaimmal, mert akkor még nem voltak legok és nem volt videó.”
A főiskolán nyílt először lehetősége igazán belekóstolni a festészetbe. Kezdetben a természet adta a témákat amelynek ábrázolására, változó hangulatainak visszaadására törekedett. 1989-ben egy szakmai zsűrihez benyújtott képanyag értékelése adott számára megerősítést és bátorítást a továbblépésre. A sok természet utáni tanulmány, a látottak megfigyelése, színeinek, formáinak megértése egy másfajta képalakítás lehetőségét kínálta és tette lehetővé neki, alapvetően megváltoztatva ezzel korábbi szemléletét. Lassan megértette, hogy a felszín mögött a valóság újabb és újabb rétegei találhatók.
Ma már a lombok, a fák, a víz és az ég változásainak csupán emlékei jelennek meg az absztrakt stílusban elkészült munkáin. Utóbbiakkal kapcsolatban hozzáteszi még, hogy a képeken a természeti látványt “árnyaltabban” és a rajzi-festői lehetőségek egyre gazdagabb alkalmazásával törekszik megjeleníteni egy új “képi valóság” létrehozásával, eközben meghagyva a néző számára a látottak szabad értelmezésének lehetőségét. A képi elemek szabad asszociációkat tesznek lehetővé, a néző mást és mást láthat egy-egy képben.
Glicza Flórián ezért fordít nagy figyelmet arra: hogyan képezze a felületeket, miként használja a színeket és milyen módon bánjon a festői anyagokkal. Mindez azt is jelenti, hogy törekvéseit igyekszik egyéni hangon, a rá jellemző sajátosságokkal kifejezni. Számos egyéni kiállítása volt már, festményei sikereket értek el külföldön is. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott nemrég:
„Díjat tudhatok magaménak, de leginkább az tesz igazán boldoggá, hogy itthon és Európa számos országában szereztem képeimmel örömet.”
Korábban már megtörtént ennek a bizonyos örömnek az átadása és annak befogadása Vácon, néhány éve a Margaréta Kávéházban volt önálló kiállítása. Glicza Flórián folyamatosan alkot, számára a festészet egy érzelmi bázis és bár több nagy változás volt az életében, a művészet egy fix pont maradt.
Portréit több mint két hétig láthatjuk a Torony Galériában. ♦