Kisgyermekes család a februári folyóparton. Egészen közel a vízhez. A februári folyó másféle gondolatokra készteti a vízparton elmélázó embert, mint a decemberi vagy az augusztusi víztömeg. A ködből lassan tűnnek elő a közeledő uszályok. A kislány kagylóhéjakat gyűjt, mert lenyűgözi a természet, az apuka kavicsokat keres, kacsázásra alkalmas alakúakat. Összesen nyolcat talál majd. A gyereket az első dobás köti le csupán (hatot, anyuka szerint azonban csak ötöt pattan a vízfelszínen a kavics, ez később vita tárgyát képezi majd, mikor este átmennek a szomszédhoz egy névnapi köszöntés okán), utána csak a kagylókkal foglalkozik.