Jómagam is részt vettem a Szérűskertben rendezett eseményen, amelyen az 5,4 km-es távot futottam. Bíró György kérésére írom ezeket a „kritikának” gondolt sorokat, a verseny során tapasztaltak alapján. Kritikus szemmel néztem a következőket.

Egyre többen érezzük úgy, hogy elég volt a megosztottságból, a gyűlölködésből és a folyamatos hangulatkeltésből – különösen itt, a saját városunkban. Vácon élünk, itt neveljük a gyermekeinket, itt szeretnénk békességben, közösségben élni.

A ’90-es rendszerváltást követő „új világban” a baloldali és liberális színekben mutatkozó pártalakulatok nem találják a helyüket, a mai napig nem tudnak mit kezdeni az „ajándékba kapott” kapitalizmussal, a szocializmus utóhatásaival, Trianon örökségével, a nemzettudat problémáival, az egyházakkal való együttélés-együttműködés dolgaival, a közös jövőépítéssel –, hogy csak néhányat említsünk a feldolgozatlan, vagy kevésbé feldolgozott sorskérdések közül. De ezekben az ügyekben a magukat konzervatívnak, kereszténydemokratának beállító pártok, egyéb képződmények sem képesek érdemleges, részérdekeken túlmutató álláspontokat kiszenvedni magukból.

A váci Duna-híd terve évek óta viták kereszttüzében áll, és a közvélemény megosztottsága egyre inkább nyilvánvalóvá válik. A kérdés azért lett ismét aktuális, mert a Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya hivatalosan is megindította az előzetes vizsgálati eljárást.

Egy elkeseredett váci lakos kereste meg szerkesztőségünket, mert egyre több autós használja parkolóként azt a füves területet, amely korábban zöldövezetként funkcionált a vasútállomáson található P+R parkoló mellett. Az érintett terület állapota folyamatosan romlik, és bár a probléma már nem új keletű, érdemi változás eddig nem történt.

A mai napig teoretikus és politikai vita tárgya, hogy a helyi önkormányzatok hol és hogyan helyezkednek el (helyezkedjenek el) a hatalommegosztás rendszerében. Lényegében a három hatalmi ág – a törvényhozás (parlament, helyi önkormányzat), a végrehajtó hatalom (közigazgatás) és az igazságszolgáltatás (alkotmánybíróság, bírói szervek, ügyészség) – melletti tényleges hatalmi centrumok. Szerepkörük összetett: egyrészt a végrehajtó hatalmi […]

Alighogy kikeveredtünk a népi demokrácia bűvköréből, máris egy új kiszerelésű totális rendszer, az „illiberális demokrácia” építésére adtuk a fejünket. Magunkba áramoltatjuk az új igét, a rafináltan kiépített és működtetett diktatúra fondorlatos ideológiai magyarázatát, isszuk a rezsim ebből levezetett hazug, együgyű politikai eredetmondájának minden szavát. Nincs mit szépíteni rajta, voksainkkal felhatalmaztuk a Fideszt, hogy elkövesse az […]

„A változó világban egyetlen biztos dolog van, a változás.” Mondják manapság egyre gyakrabban, és ez a változás mindenre vonatkozik. Az újságírásra is. Van több fontos tényező is, ami ezt a változást elhozta. A felgyorsult világ és az online média elterjedésével elárasztott minket az információ, amiből nehéz kiszűrni az igazán fontosat. Akik a híreket gyártják, azok […]

Én mindig ezt tartottam és tartom ma is szem előtt, és ezt kérem a kollégáimtól is, amikor egy cikket megírnak. Talán sohasem volt még ilyen rossz állapotban a váci közhangulat, mint mostanában.

A 90-es rendszerváltás egyik legfőbb demokratikus vívmánya az önkormányzatiság megalkotása volt, amelyet a 2010 utáni sunyi rendszerváltás megtagadott. Az alaptörvény már nem ismeri el a polgárság alkotmányos alapjogát az önkormányzásra. A Fidesz az önkormányzatiság felszámolását, a helyi közösségek egymásnak uszítását hatalmi törekvései középpontjába állította. Váci polgármester-jelöltje és képviselő-jelöltjei belekampányolják a fejekbe, hogy nekik Vác az […]

A Fidesz-KDNP-pártszövetség a polgári társadalom eszményét megtagadva gründol sajátos, keleti beütésű despotizmust, okosba csomagolt diktatúrát. A rendszer „eszmei alapjait” a hazaira nyomorított kereszténydemokrácia és nemzeti konzervativizmus meggyalázott elemeiből, fasiszta és alvilági modellek, elfajult neoliberális irányzatok elegyéből lombikolja össze – napi politikai szükségleteinek megfelelően. Már maga sem tudja, merre bolyong az ideológiai rengetegben. A nemzetegységesítés helyett […]

Pénztárca, benne az utolsó bevásárló lista. Nemrég találtam rá. Tudtam, hogy mikre van szükség, de hagytalak, gondolkozz, intézd, diktáld az élet néha felesleges hozzávalóit. Addig is a léttel foglalkozol. Amikor a cetlire írtam a dolgokat, már nem voltál jól. Általános, hétköznapi dolgokat beszéltünk meg, amikre szükség van nekünk, a macskáknak és a kutyának. A cetlire […]