VÁCI KÖZ-TÉR: „Én vagyok Charlie!”
Az első megdöbbenés elcsendesedésével még továbbra is gördülnek a párizsi vérengzés hullámai. Úgy van, ahogy számítani lehetett rá: most kezd igazán letisztulni az a vita, ami inkább – reményeim szerint legalább is – párbeszéd kellene hogy legyen. Az értelmes, kompromisszumra kész emberek párbeszéde.
A politikusok persze most is megnyilatkoztak, mondtak ezt, mondtak azt, felvonultak, tiltakoztak. Velük nem szeretnék foglalkozni, mert a legtöbbjük előbb a tanácsadóit hallgatta meg, akik nyilván abból indultak ki, mi lenne a legjobb megszólalás, hogy a népszerűségük növekedjen.
A hétköznapi ember szintjén is megindult a párbeszéd. A Váci Napló is feltette honlapjára az Én vagyok Charlie! kis táblát, amire jött is néhány bejegyzés, mert nem mindenki értette, miért is azonosulunk egy olyan szerkesztőséggel, amely gátlások nélkül kifigurázta Mohamedet és ugyanilyen lendülettel bántotta meg a zsidókat és a keresztényeket is. Leírtuk, hogy miért: az élet feltétlen tisztelete és szeretete miatt!
Mert számunkra elfogadhatatlan, hogy a vitát gyilkossággal oldják meg bárkik is. Az iszlámmal sajnálatos módon összekötött terrorizmus nem lehet válasz még a legdurvább szavakra sem.
Ugyanakkor el kell fogadnunk azokat a megjegyzéseket, amelyek a francia karikaturisták felelősségét boncolgatják. Pár perce olvastam a hvg.hu oldalán egy cikket. „Miért kellett a lapnak meztelenül ábrázolnia Mohamed prófétát és a lehető legalpáribb eszközökkel kigúnyolni a kereszténységet, illetve ‘izraelita testvéreink’ hitét? – kérdezi Márfi Gyula érsek, aki liberális embernek tartja magát, és nem szeretne ‘az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában’ élni. Szerinte a Charlie Hebdo-féle túladagolt szabadság az, ami öl. Emellett természetesen elítéli a terrorcselekményt és imádkozik az áldozatokért” – olvasható.
Az érsekkel egyet lehet érteni. Hiszen ma egy olyan világban élünk, ahol hazudni, pusztítani, háborúzni, fegyverekkel, kábítószerrel kereskedni lehet, ezeknek kicsi a kockázata, mert ugye ez kapitalizmus, ahol mindenre az a válasz, hogy demokrácia van, tehetsz te is ellene. Ferenc pápa hosszú ideje az első katolikus egyházfő, aki ha szelíden is, de kritikát fogalmaz meg a fennálló rendszerrel szemben, holott lehetne ennél erőteljesebben is fogalmazni: a mai válságos helyzet alapja a nagytőke önzése és mérhetetlen kapzsisága, amelyhez a politika a világ fejlettebb országaiban szinte fenntartások nélkül asszisztál.
Sajnos nem sok remény van rá, hogy a dolgok jó irányba változnak. A terrorizmussal szemben az állami erőszakszervezetek egyre markánsabb ellenőrző szerepét fogják erősíteni, milliárdokat elköltve a polgárok lehallgatására, megfigyelésére, nyilvántartására. Újabb háborúkat indítanak majd a világ különböző pontjain, háttérbe szorítva a béke és a megbékélés iránti vágyat.
Egyelőre sajnos ez a közeljövő. Sokan halnak még meg egy értelmetlen ütközetben. Ezért írjuk le megint: „Én vagyok Charlie!” – mindannyian potenciális áldozatai vagyunk ennek a helyzetnek. (Furucz Zoltán) ♦
(A végén az orvos közli: a fiatalember volt a kislány donorja.)