Búcsú Mándli Gyulától, a könyvtárigazgatótól, a honismereti kutatótól, a fotóstól

Szomorú hírt kaptunk a közelmúltban: március 13-án elhunyt Mándli Gyula a váci Katona Lajos Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatója. Április 24-én lett volna 70 éves. Aki személyesen ismerte, tudja, hogy mekkora odaadással végezte munkáját, nagy szenvedéllyel beszélt a könyvtárról, a honismeretről. Ám számos rendezvényen találkozhattunk vele, mint fotóssal is. Ha össze akarjuk foglalni gazdag életútját, az nem fér be egy rövid nekrológba, ám a Füzéki István Emlékérem adományozására írt laudációban – ami az interneten is fenn van – ezt sikerült néhány mondatban összefoglalni. Íme:

„Mándli Gyula nagyon gazdag életpályájából kirajzolódik az állandóan megújulni képes, munkáját folyamatosan magas színvonalon végző elhivatott könyvtáros, a megrögzött lokálpatrióta, a határon túli magyarjainkkal testvérkapcsolatot építő igaz hazafi. A könyvtárügy és a honismeret köré fonódó élete példaértékű minden honpolgár számára. Munkásságának egyik legfontosabb eleme az a páratlan szervező és mozgósító erő, melynek eredményeként számos egyesület és szervezet köszönheti megalakulását, fennmaradását.”

Mándli Gyula 1953. április 24-én született Körmenden. Az érettségi vizsga után, 1971 őszén népművelőként kezdett el dolgozni a körmendi Városi és Járási Művelődési Központban, majd 1972-től a Városi és Járási Könyvtárban könyvtárosként folytatta. 1975-1979 között a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar nyelv- és irodalom szakának levelező tagozatán szerzett oklevelet. Feleségével, Szabó Katalinnal – aki mindvégig a legszigorúbb kritikusa és segítője volt, mint a Nagymarosi Könyvtár és Művelődési Ház vezetője is – 1979-ben költöztek Nagymarosra. Ezt követően 2000-2002 között kitüntetéses diplomával végzett az ELTE Bölcsészettudomány Kara levelező tagozatának könyvtári menedzsment szakán. 2002-ben megszerezte a könyvtári szakértői engedélyt, melyet 2007-ben megerősített. Két leánygyermek, Orsi és Anna édesapja, Hunor és Zalán boldog nagypapája.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Dunai Cápa a Pannónia Házban

1978-tól a szobi Nagyközségi Könyvtár vezetőjeként megbízták a település és társközségei, Ipolydamásd és Márianosztra helytörténetének kutatásával, kiterjesztve az egykori Hont vármegye területére, illetve a Dunakanyar eseményeinek archiválására. Jelentős gyűjteményt hozott létre a nagymarosi erőműépítés munkálatairól. Ettől kezdve élete és munkája meghatározó részévé vált a helyismereti kutatómunka és archiválás. Rövid ideig a nagymarosi könyvtár igazgatója is volt. 1994-től Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár Módszertani Osztályán dolgozott 9 hónapot, 1995. szeptembertől a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatója. A hagyományos szakmai munka mellett az intézményt a hazai honismereti és helytörténeti munka egyik alapvető kutatóbázisává fejlesztette, mindkét területen vezető szerepet betöltve, jelentős dokumentációt gyűjtött össze. Nevéhez fűződik a könyvtár belső és külső felújítása, a számítógépes rendszer létrehozása és fejlesztése. A váci sajtóban több száz cikket közölt a könyvtár munkájáról, kulturális rendezvényekről, helyismereti témákról. 2016. május elsejével nyugalomba vonult.

A rendszerváltás kezdetétől folyamatosan együttműködött az egykori Hont vármegye székhelyének, Ipolyságnak az intézményrendszerével. Az ipolysági könyvtárral és a Honti Múzeummal éves szinten megkötött együttműködési szerződésük volt, amelynek részét képezte a város minden kulturális intézménye, a városi könyvtár központi irányításával. A 2004-2008 években az NKA pályázatain több millió forint támogatást nyertek a közös munkára, amelybe bevonták a Pest Megyei Könyvtáros Egyesület intézményeit és tagjait is. Szakmai konferenciák, tanulmányutak és kiállítások jelezték a közös munka eredményeit. 2004-ben Vác testvérvárosa lett Ipolyság, a már említett könyvtári együttműködés volt az alapja a testvérvárosi szerződésnek.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Móka, kacagás a főtéren gyermeknapon

Könyvtárigazgatóként hivatalos együttműködési megállapodást kötött Vác finnországi testvérvárosa, Järvenpää városának könyvtárával. Alapító tagja volt a váci Finn-Magyar Baráti Körnek, szoros kapcsolatban állt a finn nagykövetséggel.

1983-tól vett részt a honismereti munkában, 1984-től kezdve minden évben résztvevője volt az Országos Honismereti Akadémiának. 1990-ben alapító tagja volt a Honismereti Szövetségnek, valamint a Pest megyei Honismereti Egyesületnek. A szövetségnek kezdetektől elnökségi tagja, 1998-tól pedig az egyik alelnöke volt.

1978-tól a Magyar Könyvtáros Egyesület tagja a Pest Megyei Szervezetben. 1983-tól elnökségi tag három ciklusban, 1983-1988 között szerkesztőségi tag a Pest Megyei Könyvtáros szerkesztőbizottságában. 1990-től a Pest megyei helyismereti könyvtáros munkaközösség vezetője volt, ami alapját képezte a később megszervezett országos helyismereti könyvtáros szervezetnek. 1994-ben az első váci tanácskozáson alakult meg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete, amelynek alapító elnökeke, majd titkára, 2011-től ismét elnöke 2015-ig. 2007-2011 között tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökségének, szervezeti feladatai között szerepelt a könyvtári rendezvények fotódokumentációjának elkészítése és archiválása is. Az elnökségi időszakán kívül, 1985-ben, 2002-ben és 2005-ben részt vett a könyvtáros vándorgyűlések szervezésében.

Elnökségi tagja volt a Váci Múzeum Egyesületnek, előadója a TIT-nek, konferenciáknak és a szakmai tanácskozásoknak, mintegy 130 előadást tartott könyvtárosoknak, könyvtárlátogatóknak, gyerekeknek, nyugdíjas csoportoknak. Megjelent sajtócikkeinek száma kétszáz felett van. Több, mint ötven éve fényképezett, fotói számos folyóiratban, könyvben és a Magyar Fotográfiai Múzeumban is megtalálhatók. Számos csoportos és egyéni fotókiállításon vett részt.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Gyertek el a Fut a Vácra, és próbáljátok ki a Spartan verseny hangulatát!

„Fotós pályafutásom édesapámmal kezdődött, aki egykori cserkészként megszerettette gyermekeivel a természetjárást, a fényképezést. 1967-ben készültek első felvételeim a máig meglévő Certix nevű harmonikás fényképezőgéppel, majd a Zorkij, Fed, Exa, Exakta, Praktika, Yashica, Nikon nevű gépekkel. 1967-től a zalaegerszegi középiskola fotó szakkörében tanultam 4 évig fotózni, s készítettem rendszeresen fényképeket. Mindmáig őrzöm az akkor készült fotónegatív tekercseimet, s szinte minden általam készített negatív filmet. Később áttértem a diafilm kockák készítésére is, amelyből több ezret tárolok a gyűjteményemben. A 40 éves érettségi találkozóra beszkennelve vittem egy nagyobb korabeli képanyagot, nagy sikerrel. Azóta egyberaktam a régi és új arcképeket, látván, hogy miként korosodunk. A szobi munkahelyen elkezdett fotó-archívum kiépítésétől kezdve a mai napig mintegy 40 ezer darabos fotógyűjtemény tulajdonosa vagyok” – nyilatkozta Mándli Gyula a Könyvtárvilágnak 2014-ben.

Elismerései: 1982 Kiváló Munkáért; 1983 Váci Járás Fejlesztéséért Emlékérem; 1988 Miniszteri Dicséret; 1989 Ortutay Díj; 1992 Népművelésért Díj; 1996 Honismereti Emlékérem; 1998 Brit Könyvtáros Egyesület Helyismereti Szervezete Örökös Tiszteletbeli Tagság; 2004 Pest Megyei Téka – Díj;  2004 Ipolyság város Kulturális Díja; 2007 Tragor Ignác emlékérem; 2010 Vác Város Művelődéséért díj; 2010 Ipolyság Város Díszpolgára cím; 2015 a budapesti Finn Nagykövetség Rátz István-díja; 2022 Füzéki István Emlékérem.

Kedves Gyula! Búcsúzunk Tőled! Nyugodj békében! (A fotó Mándli Gyula utolsó munkanapján készült a könyvtárban) ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments