Mandalák a Toronyban

Fülöp Jánosné Eszter kiállítása látható Mandaláim címmel a Lyra Könyvesházban található Torony Galériában. Abban a galériában, ahol immár húsz éve – kevés kivétellel – hónapról hónapra láthatóak önálló, vagy épp csoportos kiállítások. Németh Árpád festőművész nyitja meg ezeket a kiállításokat. Nem volt másként a jelenleg látható tárlat esetében sem.

A megnyitón megtudhattuk, hogy a mandala szó szanszkritul kört jelent. Németh Árpád beavatta a közönséget a mandala ábrázolás történetébe, részleteibe. Elmondta, hogy a galériában időről időre kiállított képek sorában talán szokatlan lehet a jelenleg kiállított képi anyag. Egy olyan ábrázolásról van szó, amelynek van egy középpontja – mint egy kör – és innen ágaznak el különböző formák, meghatározott jellegű formák, amelyek növekednek és elérik a kör határát.  ez az ábrázolásmód nagy múltra tekint vissza. A festőművész kifejtette, hogy ez a múlt nem más, mint az emberiség múltja. Keleti vallásokhoz kötődik, de van egy filozófiai kiterjedtsége.

Az ember a létével, megjelenésével boldogan vette birtokba a világot. Az emberi lét része a születés és az elmúlás. Minden születik, növekszik, hanyatlik és elmúlik., de ezt a folyamatot az ember az életben, az élővilágban nem tudta elfogadni magára nézve. Nem azért, mert buta, vagy önző, hanem elképzelhetetlen, hogy az életünknek vége van és nincs folytatása – fogalmazott Németh Árpád. Azok a gondolkodók, akik ezzel a problémával legmélyebben foglalkoztak keleten, vagy nyugaton, kétféle álláspontra jutottak, az egyik azt mondja, hogy megszülettünk, felnőttünk, lehanyatlunk, meghalunk és vége. A másik álláspont, arra jutott, hogy valami kell, hogy legyen a halál után. Az egész „probléma” abból ered – folytatta a festőművész -, hogy az ember, amikor öntudatra ébredt, amikor az állatvilágból kilépett, itt történt egy lényeges pont, amikor az akkori élőlény magára mutatva azt mondta: én. Az én felismerése boldogsággal töltötte el.

Minden ember egy önálló ÉN. Vannak közeli ismerősei, távoli ismerősei az ÉN-eknek és mintegy óriás szappanbuborékban, úgy élnek az emberek. Vannak halmazok, ahol találkoznak ezek egymással, van felület, ahol érintkeznek, például barátaikkal, szerelmükkel, gyerekeikkel, de mindenki a saját életét éli.

Példaként kiemelte: mindenki egyedül álmodik, álmodhat másról, de ezt csak ő maga teszi, önmaga ÉN-je. A mandalákról: a keleti filozófia úgy oldotta meg, hogy az adott egyén része az egésznek, próbálja megérteni, elfogadni. Amennyiben sikerül átélni, hogy ennek része vagyok, akkor azt is el lehet képzelni, hogy amikor lehanyatlik az életem, talán egy másik formájában visszatér, hiszen minden körforgásban megy. A kereszténység, de a görögök is úgy gondolták, hogy valószínűleg az élet után van még valami. A kereszténység úgy alakította ezt, hogy van egy túlvilág, egy Istenben megvalósult életen túli élet, ami szintén egyfajta körforgás – mondta Németh Árpád, majd hozzátette, a keletieknél megjelent ez a mandala ügy, amit aprólékosan kidolgoztak és nagyon szép formákat hoztak létre, de ugyanezt a nyugati szemléletben is lehet látni. Egyrészt a filozófiát, másrészt az építészet formai megjelenítését.

Maga az alkotó, Fülöp Jánosné Eszter beavatta a jelenlévőket a kezdetekbe: kifestő könyvvel kezdte, ahol mandalák voltak előre meghatározott módon ábrázolva. Ezen a módszeren túllépve önállóan kezdett el rajzolni, saját ábrázolási világot alakított ki. Megtanulta saját munkái által, hogy meg kel találni a középpontot, onnan figyelni kell, hogy minden a helyén legyen. Arra is kitért, hogy egy mandala látványa gyógyító hatással is lehet az erre fogékonyak számára., szó esett a színek gyógyító hatásairól is. Ezt Németh Árpád azzal egészítette ki, hogy a keleti filozófiának fontos része önmagunk elsajátítása. Megnyitóbeszédét azzal zárta: ha a világot meg akarjuk ismerni, előtte ismerjük meg önmagunkat. Amennyiben az ember megismerte önmagát, onnantól békével tud élni a jövőben.

A test békéje a lélek békéje, ezek a mandalák a békéről szólnak. A mandala készítés arra is ösztönzi a befogadót, hogy saját magával foglalkozzon, belső elcsendesedésre készteti. A megnyitó hangulatához nagyban hozzátett Godó Ágnes által felolvasott Babits Mihály vers, mely A lírikus epilógja című mű volt.

A kiállítás október 4-ig tekinthető meg. ♦