Aztán, ahogy elhagyjuk a várfalat és tovább gurulunk a bringaúton, megpillantjuk a lónak a farát. A bronzlovast, ahogy hátra se néz, megy a Dunának. Olyan, mintha a várfal szélén álló királyszobor üldözné el égbe emelt kezeivel, aki már a szánkózó dombon is túl jár, és még éppen látjuk a domb mögött. Nem is nagyon hinnénk […]
Rendre feltűnnek a közösségi oldalon olyan posztok, amelyekben a városvezetésen ezt vagy azt kérnek számon. Legutóbb egy, a helyi buszközlekedéssel kapcsolatos szövegben találtam egy aranyos és megszívlelendő mondatot: „Ebben a városban egyébként a közlekedés egy kritikus pont, sok problémával. Szennyezett a levegő, de nem tesznek azért, hogy ne autóval közlekedjünk!” – írta egy hölgy.
És hogy-hogy nem voltál edzeni Tesó, már egy hónapja? – tette fel a kérdést egyik ismerősöm, az edzőterem öltözőjében, miután kezet fogtunk. Covidos voltam – válaszoltam, de az arcok interakciójából egyből lejött, hogy ezt nem kellett volna mondanom. Na és kitől kaptad el? Kiderült? – kérdezték. Nem volt nehéz elkapni – válaszoltam – munkába menet, jövet […]
Kedves Péter, hát bizony nincs igazad! Én veled ellentétben azt gondolom, hogy volt is, lesz is színház Vácon, csak nem úgy, ahogy eddig volt. Ami volt, sajnos elmúlt. A váci színház története szinte az alapítás pillanatától felfelé ívelt. És ez nagyrészt három embernek köszönhető: az indulásnál ott bábáskodó Góczán Zsoltnak, a nehezét felvállaló Kis Domonkos […]
Most a karantén, a home office idején sokan újra ismét váciak lettünk, akiket munkájuk miatt már régen elsodort a szél, és amikor fáradtan hazavetődtünk, a legkevésbé sem a közélet csetepatéi érdekeltek, hanem saját nyugalmunk megteremtése. Talán ezért, amikor a gép mellett megpihenünk, mostanában nem csak a nagyvilág, hanem a város ügyeire is rákattintunk az online […]
A babaszoba pont az önkéntesszoba mellett van, ám én este, a pillanattól, hogy végre bedőlök az ágyba, a reggeli ébresztőóra rettenetes hangjáig, mélyen alszom. Ez persze nem mondható el a babákról, amint az egyikük elalszik, egy másik felébred, vagy egymás sírásától többen is felriadnak egyszerre. Mindegy, hány baba van, egyetlen dada (egy nappal, egy éjszaka) […]
Vannak, akikhez igazán csak kétféleképpen lehet viszonyulni: szeretni vagy utálni. Mostanában ilyen ember Vidnyászky Attila, aki nemrég ezt mondta a fiáról a Bayer Show című Hír TV-s műsorban, arra reflektálva, hogy ifjabb Vidnyászky Attila, aki sokat foglalkoztatott színész, a színművészetis diákok mellé állt: „Ez egy nagyon fájdalmas történet, nyilván iszonyú nehéz helyzetben van ő is… […]
Kíváncsi vagy, hogy Afrikában hogy telik a gyerekek szabadideje? Egy biztos: sosem unatkoznak! A kenyai kis falut még nem érte el a technika ördöge, így a burai árvaház lakói még igazán a természet gyermekei lehetnek, gyorsan feltalálják magukat és minden percet kihasználnak. Első kint töltött napomon lementünk a focipályára, ami egy hatalmas terület, a falu minden […]
Milyen jó nektek, ott éltek a Duna-parti városban. Csak kimentek a vízpartra és fürödtök egyet – szokták mondani az alföldi ismerősök, akik irigykedve gondolnak bele, hogy nekünk, váciaknak akkora vízparti szakaszunk van, hogy egy félóráig tekerhetjük a kerékpárt, mire elmegyünk mellette. Persze, ha az ember belegondol, hogy Nagymaroson ott a parton a halas, Kismaroson a […]
A Veni Sancte liturgiájának hangjai szállnak Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa, a váci Nagyboldogasszony -székesegyház falai között. A dóm padjait a katolikus iskolák tanulói és pedagógusai töltik meg. Az a hagyomány, hogy a Szentlélek segítségét kérik az új tanév kezdetén. 2020 szeptember elsejének borongós reggele van. 1761 előtt Vác városában a magyar és német városrészt palánk […]
Talán sosem örültek még ennyire a gyerekek az iskolakezdésnek, mint most, hiszen végre az iskolában folytathatják a tanulást a barátaik körében. Sajnos Kenyában ez egyelőre még nem lehetséges, továbbra is otthon maradnak a gyerekek. Aki ezt átélte az előző félévben, tudja, hogy nem könnyű, már egy, de akár két-három gyermekkel sem, hát még negyvennel! Afrikában ezt […]
Mindenkinek van egy története, amit sok-sok év után szokott elmesélni egy találkozón, egy gyerekről, ugyanannak a felnőttnek. Már többedszer szólt Dani, hogy baj van a rendezvény forgatókönyvével, aminek fő szervezője volt, de akárhányszor leültünk, mindig éreztem, hogy egy másik forgatókönyvről akar beszélni. „És mi lesz, ha vége az iskolának?” – kérdeztem rá, mire ő a […]