Abigél az Ablakban
Sokan tudják, emlékeznek, hogy 1977-ben Abigél címmel film készült Szabó Magda azonos című népszerű regényéből. A történet a második világháború alatt játszódik. Egy érdekes, izgalmas történeten belül mutatja be az akkori viszonyokat, emberi kapcsolatokat: azt, hogyan működött a társadalom a nehéz körülmények között. Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy mindez hogyan kapcsolódik Váchoz. Történetesen úgy, hogy a regényből egy négyrészes filmsorozat, majd kétrészes mozifilm készült, melyek szintén igen népszerűek voltak. A filmet Budapesten, Vácon és Vácrátóton forgatták.
A művelődési központ Ablak Galériájában jelenleg Scholtz Tibor fotókiállítása látható Abigél emlékei címmel. A képeken a múlt és a jelen egy-egy pillanata egyszerre jelenik meg. Ahogy ezeket nézi az a látogató, gondolatébresztőként jelennek meg a képek részletei. Részben nosztalgikusak, tehát az emlékezés a cél, másfelől annak megélését is tapasztalja a tárlatot néző, hogy honnan hová tart a világ. Hogyan nézett ki egy épület régen, a forgatási helyszíneken, hogyan néz ki ugyanaz a helyszín napjainkban. A kiállított fotókon ugyanis a filmhez kapcsolódó helyszínek régi fotói láthatóak, amik montázsszerűen lettek elhelyezve ugyanazon helyszínek fotóira, ahogy azok napjainkban láthatóak. Így lesz tehát, többféle idősík egy fényképen: múlt és jelen. A filmben felfedezhetjük a váci püspöki palotát, a Nagyboldogasszony-székesegyházat (közismertebb nevén a dómot) vagy éppen a vasútállomás épületét.
Magát az alkotót kérdeztem a részletekről, honnan jött az ötlet, technikai oldalról és arról, hogy mi a célja az ilyen fotómontázsokkal (amiből egyébként több sorozat is van, melyekből több kiállítás is nyílt már korábban). Az első fotó, amit készített, az a nagyszülei esküvői fényképe volt. Később, mikor épp az adott helyszínen jártak, a nagyszülő megjegyezte, hogy több évtizeddel ezelőtt pont ezen a helyen készült az esküvői fotó. Ez volt a mondjuk így: a szikra. Scholtz Tibor akkor kezdett el fantáziálni, hogy milyen formában lehetne ezt még jobban megörökíteni, aztán elkészült az első ilyen fotómontázs. Mindez tíz éve történt, utána adta magát a lehetőség, előkereste a családi fotóalbumot, aztán a helyi, vácrátóti helytörténész segítségével valósult meg egy helyi kiállítás.
Ennek az érdekes fényképezési megoldásnak az egyik oka az volt, – folytatta Scholtz Tibor -, hogy minden családban előkerülnek olykor régi családi fotók, amikbe a modern technika segítségével egyfajta interaktivitást próbál vinni olyan módon, hogy az mindenki számára elérhető legyen. A film kapcsán az idősebb korosztály számára értelemszerűen azért, mert az Abigélt ők jobban ismerik. A fiatalabb korosztálynak pedig abban segíthet, hogy eleve szeretik az interaktív megközelítést. Nem csak egy régi fotót látnak, hanem annak egy montázs jellegű megközelítését, így van megszólítva több generáció.
A vácrátóti születésű fotós jelenlegi kiállítása kissé kakukktojás a film kapcsán, hiszen alapvetően régi fotókkal foglalkozott eddig. A vácrátóti sikeren felbuzdulva – ahogy fogalmazott -, egyenes út vezetett Vácra, a Tragor Ignác Múzeumba. Ott lehetőséget kapott régi, Vácott készült fotók felhasználására. Az Abigél című film a számos váci forgatási helyszín miatt különösen fontos volt számára. Több kihívással is szembesült a fotós a képek készítése során.
Scholtz Tibor elmondta, hogy a legfontosabb, legszerencsésebb dolog, ha az adott épület éppen műemlék státuszban van. Ám ez nem mindig van így. A legszerencsésebb, hogy megírják, hogy az adott fotó hol készült és az adott épület nem esett át egy nagyobb felújításon, restauráción, akkor gond nélkül megvalósulhat a fotó. De például a központi buszpályaudvar már nehezebb eset, mivel rengeteg felújításon, átalakításon esett át. A székesegyház ilyen értelemben könnyebb – vélekedett a fotós -, mert nem sokat változott, tartja a formáját, tartja a jellegzetességeit. Amikor megvan a régi fotó és a helyszín sem változott érdemben, tehát „adja magát a helyszín”, oda kell menni, több szemszögből, több alkalommal, több fotót is el kell készíteni, mire a végleges fénykép elkészül.
Érdekességként kérdeztem, mint befolyásoló tényezőt: az időjárást. Ugyanis az időjárás is nagyban befolyásolja a munkát.
A fotós kifejtette, hogy ha az alapfotó nyáron készül, akkor nyáron kell készíteni az új fotót is. Az Abigél esetében is van egy ilyen kép, ami a filmben télen készült, persze az új fotót is télen kellett elkészíteni. A gyakorlatban tehát úgy működik, hogy az eredeti felvételt digitalizálja, megkeresi az adott helyszínt, a perspektívát és a szöget, ahogy, ahonnan majd exponálhat. Scholtz Tibor szerint utóbbi a nehezebb, a megfelelő fotózási szöget megtalálni. Ha mindez megvan, egy amolyan réteges utómunka következik, a régi fotóra ráilleszti az újat. A jövőben további régi váci fényképeket tervez ilyen módon feldolgozni és bemutatni a közönségnek.
A kiállítás október 10-ig tekinthető meg a művelődési központ bejárata mellett található Ablak Galériában. ♦