Még van félóra a kijárási tilalomig, így teszek egy kis kerülőt hazáig a telihold fényében. Az egyik általános iskola tornapályái mellett ballagok, amikor csattogásokra leszek figyelmes. Átlépem az alacsony kerítést és elindulok a hang felé a foghíjasan világított aszfaltos pályák irányába. Elkéstem, mert egy lelket sem találok, csak egy kopott kosárlabdát a háló nélküli elhajlott […]

Ha nem tetszik, hogy gond van a zöldhulladék korai elszállításával, írjak levet és kérjem, hogy változtassák meg a törvényt. Hát persze… Na, ezeknek sincsen kertje az egyszer biztos! Ezek sem dolgoztak még egy napot sem tavasszal a kertben! Mérgelődik az egyik szomszédom a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. hírlevelét lobogtatva. Miért, mi történt? Nézek […]

Váltakozó érzésekkel hagytuk ott a munkahelyünket és költöztünk „hómofiszba” március 13-án, aminek lassan már egy éve. Örültünk, mert biztonságban folytathattuk a munkát. Ez ahhoz képest főnyeremény volt, hogy a szupermarketek pénztárában másnap is be kellett ülni, dolgozni, és voltak olyan munkahelyek, amelyek a Covid intézkedései miatt átmenetileg egyszerűen megszűntek. A tervezőirodáknál, szolgáltató cégeknél, de különösen […]

Vácott letelepedve, nem csak a környezetvédelmi, hanem, a politikai életbe is belecseppentem, ami akkor a rendszerváltást jelentette. Új voltam a városban és fiatal, ezért egy egészen más életérzés alapján éltem meg a politika változását, ami egy kicsit a generáció váltást is jelentette. A konzervatív politikát képviselők között, nagy nevek voltak, akik nem csak idecseppentek, vagy […]

A konferenciaterem szélén állva tanulmányozom a közönséget. A sok ismerőst, a szórakozott tudósokat és a feltörekvő gyakornokokat. Nagyot szippantok a levegőből és érzem a hangulatot, a rezdülésüket. Aztán szólítanak és eléjük állok. Kiveszem a mikrofont a helyéről, lelépek a pulpitusról, hogy közelebb legyek hozzájuk és elkezdem az előadásomat. Ha jól csinálom, az első percekben sikerül […]

Aztán, ahogy elhagyjuk a várfalat és tovább gurulunk a bringaúton, megpillantjuk a lónak a farát. A bronzlovast, ahogy hátra se néz, megy a Dunának. Olyan, mintha a várfal szélén álló királyszobor üldözné el égbe emelt kezeivel, aki már a szánkózó dombon is túl jár, és még éppen látjuk a domb mögött. Nem is nagyon hinnénk […]

Rendre feltűnnek a közösségi oldalon olyan posztok, amelyekben a városvezetésen ezt vagy azt kérnek számon. Legutóbb egy, a helyi buszközlekedéssel kapcsolatos szövegben találtam egy aranyos és megszívlelendő mondatot: „Ebben a városban egyébként a közlekedés egy kritikus pont, sok problémával. Szennyezett a levegő, de nem tesznek azért, hogy ne autóval közlekedjünk!” – írta egy hölgy.

És hogy-hogy nem voltál edzeni Tesó, már egy hónapja? – tette fel a kérdést egyik ismerősöm, az edzőterem öltözőjében, miután kezet fogtunk. Covidos voltam – válaszoltam, de az arcok interakciójából egyből lejött, hogy ezt nem kellett volna mondanom. Na és kitől kaptad el? Kiderült? – kérdezték. Nem volt nehéz elkapni – válaszoltam – munkába menet, jövet […]

Kedves Péter, hát bizony nincs igazad! Én veled ellentétben azt gondolom, hogy volt is, lesz is színház Vácon, csak nem úgy, ahogy eddig volt. Ami volt, sajnos elmúlt. A váci színház története szinte az alapítás pillanatától felfelé ívelt. És ez nagyrészt három embernek köszönhető: az indulásnál ott bábáskodó Góczán Zsoltnak, a nehezét felvállaló Kis Domonkos […]

Most a karantén, a home office idején sokan újra ismét váciak lettünk, akiket munkájuk miatt már régen elsodort a szél, és amikor fáradtan hazavetődtünk, a legkevésbé sem a közélet csetepatéi érdekeltek, hanem saját nyugalmunk megteremtése. Talán ezért, amikor a gép mellett megpihenünk, mostanában nem csak a nagyvilág, hanem a város ügyeire is rákattintunk az online […]

A babaszoba pont az önkéntesszoba mellett van, ám én este, a pillanattól, hogy végre bedőlök az ágyba, a reggeli ébresztőóra rettenetes hangjáig, mélyen alszom. Ez persze nem mondható el a babákról, amint az egyikük elalszik, egy másik felébred, vagy egymás sírásától többen is felriadnak egyszerre. Mindegy, hány baba van, egyetlen dada (egy nappal, egy éjszaka) […]

Vannak, akikhez igazán csak kétféleképpen lehet viszonyulni: szeretni vagy utálni. Mostanában ilyen ember Vidnyászky Attila, aki nemrég ezt mondta a fiáról a Bayer Show című Hír TV-s műsorban, arra reflektálva, hogy ifjabb Vidnyászky Attila, aki sokat foglalkoztatott színész, a színművészetis diákok mellé állt: „Ez egy nagyon fájdalmas történet, nyilván iszonyú nehéz helyzetben van ő is… […]