„Isten maga az élet és ti a kórházakban ezt az életet szolgáljátok” – 20 éves a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata

Vácon ünnepelte április 20-án húsz éves fennállását a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata. Az Irgalmasrendi Kórház kápolnájában megtartott ünnepi püspöki szentmisét követően a résztvevők a PüspökVác Rendezvényközpontban szakmai konferenciával folytatták a megemlékezést. A programon több mint 90-en vettek részt, az ország több egyházmegyéjéből érkeztek kórházi lelkigondozók, önkéntesek, egészségügyi dolgozók.

Vácon az Irgalmas Kórház kápolnájában püspöki szentmisével kezdődött a megemlékezés, amelyet dr. Beer Miklós nyugalmazott és Marton Zsolt jelenlegi váci megyéspüspök mutattak be, és amelyen koncelebrált Torma Joel atya a Kórházlelkészi Szolgálat jelenlegi vezetője.

Marton Zsolt püspök beszédében utalva a szentleckében elhangzott részletre (ApCsel 9,31-42) elmondta, hogy a kórházi lelkigondozók ugyanúgy Isten segédei a betegek mellett, amint Péter apostol is Isten eszköze volt a betegek gyógyításánál és más csodatételeknél. „A ti feladatotok Isten gyógyító jelenlétét képviselni. Nem kell csodát tennetek, mint Péternek, Isten maga tesz csodát a ti jelenlétetek által. Mi ez a csoda? Isten békéje a betegben, önmaga elfogadása, életének, kapcsolatainak rendezése.” – szólt a püspök a jelenlévőkhöz. Azt tanácsolta, hogy a kórházi lelkigondozók legyenek „beszélgető emberek” a betegek mellett. Megköszönte továbbá dr. Beer Miklós püspöknek, hogy 20 évvel ezelőtt életre hívta a szolgálatot, első vezetőjének, dr. Faragó Artúr atyának és egykori munkatársainak a munkáját, valamint Torma Joel atyának és a jelenlegi munkaközösségnek az odaadott szolgálatot.

A konferencia a PüspökVác Rendezvényközpontban folytatódott, ahol elsőként dr. Beer Miklós nyugalmazott püspök emlékezett vissza a szolgálat 20 évvel ezelőtti indulására, amelynek keretében először a váci Jávorszky Ödön Kórházban Seres főorvos úr nyitottságának és egy lelkes beteglátogató önkéntesnek köszönhetően indult el a kórházi lelkigondozás. Személyes emlékeket is felidézve elmondta, hogy milyen jó, hogy ma már nem titokban kell a kórházban jelen lenni a hívő segítőnek, mint még papi szolgálata kezdetén. Kiemelte, hogy a beteglátogatásra és a kórházi lelkigondozásra lehetőségként, misszióként kell tekinteni.  A kórházlelkész vagy a lelkigondozó vigaszt tud nyújtani a betegnek. „A beteg érzi a magányt, Jézus arra hív bennünket, hogy minden rászorulóban őt ismerjük fel. De fontos, hogy a beteglátogatón is Jézus arca tükröződjön, akkor leszünk hitelesek ezen a területen. Ne feledjétek, az Úr egymásra bízott bennünket!” – hívta fel a lelkigondozók figyelmét a püspök.

Dr. Leleszi-Tróbert Anett Mária, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi adjunktusa arra a kérdésre kereste a választ előadásában, hogy van-e a kórházi lelkigondozásnak jövője abban a korban, amikor közel vagyunk ahhoz, hogy robotok lássák el a kórházban fekvő betegeket. A lelkigondozó munkájának bemutatásakor idézte II. János Pál pápa „Salvifici doloris” kezdetű apostoli levelét, amely szerint „az emberi szenvedés világa az emberi szeretet világa után kiált.” A lelkigondozó feladata éppen ezért az, hogy figyelmével és szeretetével meg tudja mutatni, hogy Jézus jelen van a szenvedő ember mellett.

Az előadó elmondta, hogy a WHO (ENSZ Egészségügyi Világszervezete) az egészség értelmezésében nemcsak a testi, hanem a lelki és szociális jóllét is meghatározó tényezőként szerepel. A kórházi lelkigondozó annak az egyensúlyi állapotnak az elérésében segíti a beteget, amely ahhoz szükséges, hogy elfogadja helyzetét és a lelki egészsége és a felépülése érdekében megtalálja a saját megküzdési módjait. „Kapcsolataink – magunkkal, másokkal és nem utolsó sorban Istennel – alapvetően meghatározzák testi és lelki egészségünket. A mai idősödő társadalmakban különösen is nagy jelentősége van annak, hogy a gyógyítási és kezelési folyamatokban új, innovatív kezdeményezések támogassák az egészségügyi és szociális ellátást. A kórházi lelkigondozás minden szempontból megfelel ennek az igénynek annál is inkább mert a gyakorlat szerint a kórházi lelkigondozó nemcsak a beteg emberre, hanem annak családtagjaira és sokszor az egészségügyi szakemberekre, kórházi dolgozókra is oda tud figyelni.” – mondta az előadó.

Ehhez kapcsolódva ismertette a SE Mentálhigiénés Intézet Idősügyi kutatócsoportjának többévig tartó felmérésének eredményeit, amelyet a családi gondozókról végeztek. Ezek a személyek hosszú időn át otthonukban végzik egy idős vagy tartósan beteg családtag ellátását, sokszor mindenféle szakmai (egészségügyi vagy szociális) és lelki támogatás nélkül. És bár a beteg szempontjából ideális helyzet, ha nem kell elszakadnia megszokott környezetétől, a gondozó számára komoly fizikai és lelki megterhelést jelent a feladat, amely hamar családi konfliktusokhoz, magányossághoz, munkahely elvesztéséhez járulhat hozzá. A kórházi lelkigondozók, akár ezeknek a személyeknek is támogatást tudnának nyújtani növelve erőforrásaikat és hosszútávon az egész társadalom lelki egészségéhez hozzá tudnának járulni.

Délután kerekasztal beszélgetésre került sor, melyen a résztvevők megosztották emlékeiket a szolgálat indulásáról, beszéltek napi munkájukról, feladataikról, az örömökről és nehézségekről, valamint arról is, hogy személy szerint őket mi motiválja ennek a feladatnak az elvégzésére. Végül felidéztek egy-egy meghatározó élményt saját gyakorlatukból. (Váci Egyházmegye) ♦